Különös illatmirigye van egy imádkozósáskának

A Bajor Állami Zoológiai Gyűjtemény kutatója Amazóniában igen különös dologgal találkozott, számolt be a Pensoft kiadó hírblogja. „Amikor megpillantottam az imádkozósásk potrohán a kitüremkedő, majd visszahúzódó dolgokat, elsőre valamiféle parazitára gondoltam, amely belülről eszi az állatot, mivel az ilyesmi egyáltalán nem ritka a rovarok körében” – mondta Frank Glaw, aki felfedezte a különleges viselkedést, ám egyébként hüllő- és kétéltű szakértő. Ahhoz, hogy kiderüljön, mit is látott Glaw, olyan szakember segítségére volt szüksége, aki kimondottan az imádkozósáskákhoz ért. Christian J. Schwarz, a bochumi Ruhr Egyetem rovarásza vállalta el a feladatot. Bár a szakemberek korábban sose láttak még hasonló viselkedést imádkozósáskáknál. Az ismert volt, hogy egyes fajok még megtermékenyítésre váró nőstényei ugyanezen potrohszegmensek közti területen lévő feromon-mirigyekkel rendelkeznek, és innen bocsátják ki a hímeket vonzó illatanyagokat.

A Stenophylla lobivertex nevű imádkozósáska (amely leginkább egy száraz, felpöndörödött falevélre emlékeztet) potrohából kidugott Y alakú nyúlvány ezen illatmirigyek erőteljesen kifejlett formája, amelyet a rovar a hemolimfája, vagyis gyakorlatilag a vére segítségével szabályoz.

„Úgy véljük, hogy a Stenophylla lobivertex nőstényei ezen kitolható szerveik segítségével hatékonyabban és célirányosabban tudják illatanyagaikat kibocsátani, mint más imádkozósáskák. Ez pedig rendkívül fontos lehet, különösen a ritka, alacsony egyedsűrűségű fajok körében, ahol igazán nagy kihívás a hím számára, hogy biztosan rátaláljon a nőstényre” – magyarázta Schwarz.

Ezt az amazóniai fajt csak húsz éve fedezték fel, s a bizarr küllemű állattal azóta is csupán néhány alkalommal találkoztak. A párzása kizárólag az éjszaka sötétjében zajlik. Ahhoz, hogy a hím rátaláljon a nőstényre, előnyt jelent, ha nagyobb felületen, és a levegővel közvetlenül érintkezve jutnak ki az illatanyagai a szabadba. Ez igencsak fontos lehet, hisz az állattal eddig a természetben csak augusztus és október közt találkoztak, vagyis nemcsak ritkák, hanem rövid ideig is élhetnek.

E faj nőstényei életük során csupán 3-5 petezárványt raknak, s ezekben egyenként maximum 30 petét. Az anyák kikelésig őrzik a petezárványokat, amelyekből 13 mm nagyságú imádkozósáska bébik kelnek ki (a kifejlett nőstény 4-4,5 centis csupán). A felfedezésről a Journal of Orthoptera Research szakfolyóiratban számoltak be a kutatók.