National Geographic Magyarország

Ahogy dr. Járos Ildikó mondja, az állatorvosok nem csodatévő angyalok, bármennyire szeretné is, nem tud minden állatot megmenteni. Ezt különösen akkor nehéz elfogadni, amikor hosszabb időt tölt el velük, és megismeri őket, hisz minden egyed igazi egyéniség, pont úgy, mint mi, emberek.

A Nyíregyházi Állatpark vezető állatorvosa világéletében rajongott az állatokért, különösen, a lovakért. Nem meglepő, hogy egyetemista korában minden szabadidejét egy kizárólag lógyógyászattal foglalkozó kollégája mellett töltötte munkával, így rengeteg tapasztalatot szerezett már nagyon fiatalon. Az egyetem elvégzése után saját lovaspraxist nyitott, s végül ez vezette el a Nyíregyházi Állatparkba is.

Az itt dolgozó kollégám időnként segítséget kért a lovak élettanához hasonló állatok gyógykezeléséhez, így kerültem kapcsolatba a parkkal – emlékszik vissza a kezdetekre a doktornő. Az első eset, aminél a helyszínen segédkeztem, egy kólikás tüneteket mutató indiai orrszarvú volt. Természetesen ahhoz, hogy kiderítsük pontosan mi is a baj, meg kellett vizsgálnunk a két tonnás állatot, ám róla köztudott, hogy termetéhez képest elképesztően gyors is tud lenni, ha akar. Bár ez a példány rendkívül szelídnek, könnyen kezelhetőnek bizonyult, a vizsgálat előtt azzal is tisztában kellett lennem, hogy veszély esetén mi a teendő, mik az állat szokásai, hol vannak a menekülési útvonalak. Nem mondom, hogy nem dobogott a szívem mikor beléptem hozzá, de már ekkor ámulatba ejtett az Állatparkban dolgozók rutinja és elhivatottsága. Rendkívüli olyan emberekkel dolgozni, akik fáradhatatlanul végzik a munkájukat, ismerik az általuk gondozott állat minden rezdülését, melyiket, hogy érdemes kezelni, milyen gyógyszert, milyen formában tudnak megetetni vagy megitatni vele.

Ez egy igazi csapatmunka, ahol mindenki mindenkitől tanul. Mivel ezeknek az állatoknak a precíz ellátása rendkívül széles körű tudást igényel, továbbtanulásra is szorítottam időt a munka mellett, így az egzotikus állatok szakállatorvosa lettem. A nemzeti illetve nemzetközi állatkerti állatorvosi konferenciák az életem részévé váltak, ahol előadóként is részt veszek.

Bár a legtöbb állatszerető ember még ma is óhatatlanul felteszi a kérdést, amikor elsétál a kifutók előtt, vajon, hogyan érezhetik magukat az ott élő egyedek. Mennyire változott meg az állatkertek szerepe az utóbbi években? Míg korábban feladatuk csupán a szórakoztatás volt, mára kutatással, oktatással és fajmegőrzéssel is foglalkoznak. Ez hogyan valósul meg a Nyíregyházi Állatparkban?

Azt mondhatnánk, hogy a kihalófélben lévő fajok modern Noé bárkái lettünk itt, a Nyíregyházi Állatparkban, a várostól 5 kilométerre. A sóstói üdülőövezetben elterülő 35 hektáros tölgyerdő mélyén közel száz faj megőrzésében vállalunk szerepet. Nálunk már a környezet is unikum a maga nemében, hisz a természeteshez közeli társas kifutókban láthatóak a földrészenként csoportosított állatok, segítségükkel tökéletesen körbejárhatjuk a Földet.

A Sóstó Zoo missziója többek között az, hogy Magyarország keleti, kevésbé fejlett régiójában világszínvonalon mutassa be a felnövekvő nemzedéknek a minket körülvevő ökológiai környezetet. De emellett sok egyednek ez az utolsó menedéke, ahol nemzetközi összefogás keretében próbáljuk meg a kihalás szélére sodródott állatfajokat megmenteni és szaporítani, így természetvédelmi szempontból a parknak igen nagy a jelentősége.

Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA: European Association of Zoos and Aquaria) tagjaként több mint 100 fajmegmentési, tenyésztési programban veszünk részt: nagy sikerrel szaporodik például az afrikai elefánt, a kihalás szélére sodródott bali seregély, vagy a szibériai tigris. A Föld legnagyobb erszényes állata a vörös óriáskenguru európai törzskönyvi programjának koordinátora pedig nyíregyházi.

2020-ban, míg a világ a koronavírus világjárvány második hullámával küzdött, csendben megtörtént az év legnagyobb fajmegőrzési lépése, a nyíregyházi születésű európai bölény a Rewilding Europe szervezet segítségével a bulgáriai Rodope-hegységbe került. Hol tart ma a visszavadítás?

Egy állatkert életében nincs annál meghatóbb pillanat, mikor egy ott született egyed visszakerülhet a természetes élőhelyére. Az európia bölény (Bison bonasus) az egyik legjobb példa arra a fajra, mely az állatkerteknek köszönheti létezését, ugyanis a korábban még Magyarországon is előforduló állat az 1920-as években kipusztult Európában, de csak a természetben. Hála az 1923-ban alapított Nemzetközi Bölényvédelmi Társaságnak, amelynek tagjai számba vették az összes állatkertekben fellelhető állatot, összegyűjtötték és elkezdték zárt tartási körülmények között tenyészteni, majd visszatelepíteni a szabad természetbe.

A Nyíregyházi Állatparkban az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által koordinált tenyészprogram keretében élnek európai bölények. Célunk egy olyan életképes, megfelelő genetikai változatosságú populáció létrehozása, amely hozzájárul a faj hosszú távú túléléséhez és lehetővé teszi a későbbi repatriálást az eredeti természetes élőhelyre.

A szóban forgó európai bölény, Boci, 2018 májusában született nálunk, az apróságot azonban születése után az apja megtaposta, az anyja nem tudta szoptatni, a gondozók mentették ki a családból. Ugyan a Nyíregyházi Állatpark nem híve az állatok mesterséges felnevelésének, néhány ritka faj esetében kivételt tesz, így a borjút a park vezető gondozója és csapata hónapokig etette. Sajnos a bölénycsordába nem lehetett visszaszoktatni, ám a nyíregyházi szakemberek szerették volna, ha a kicsi természetes viselkedésformát tanul, így egy fiatal bölénycsordába került a Miskolci Állatkertben, ahol egészen 2 éves koráig élt.

Aztán pedig tavaly ősszel élete legnagyobb kalandjára indult…

A Rewilding Europe által koordinált visszatelepítési program keretében, amelyben a parkunk is részt vesz, két rendkívül jó genetikai állományú egyedet, a Nyíregyházi Állatparkból származó és a Miskolci Állatkertben nevelkedett fiatal bölényt illetve egy a pozsonyi állatkertből érkezőt választották ki arra, hogy a Görögország és Bulgária között elterülő Rodope-hegységben éljenek.

Kevesen tudják, de a mintegy 250 kilométer hosszú erdős hegyvonulat növény- és állatvilága egyedülálló a kontinensen. A Keleti-Rodope a keselyűk fellegvára Délkelet-Európában, a fakó keselyűk egyetlen tenyészterülete az országban, de ez a legfontosabb költőhelye az egyiptomi keselyűnek is a Balkán-félszigeten. Emellett a régióban a farkasok és a sakálok is járnak, a barnamedve az elmúlt években bukkant fel újra a vidéken, ma már a medvemegfigyelés népszerű ökoturisztikai célpont a térségben.

Az európai és az ázsiai kontinens kereszteződésében fekvő hegység érintetlen tája a Rewilding Europe működésének egyik kiemelt természetvédelmi területe, ahol egykor őshonos volt az európai bölény is. A szervezet tevékenysége révén az első európai bölények 2013-ban érkeztek meg Bulgáriába, melyek 2015 óta már szaporodnak is. 2017-ben két további egyed csatlakozott a csapathoz, a kis létszámú csordát 2019-ben engedték szabadon, így annak tagjai ma már újra vadon élhetnek.

Hol tart ma a nyíregyházi bölények visszavadítása?

A tavaly érkezett bölények, köztük a nyíregyházi nőstény, első lépésben olyan szoktató karámba kerülnek, amely a vadon élő egyedek területén helyezkedik el, így fokozatosan szoknak hozzá új élőhelyükhöz és leendő csordájukhoz.

Az állatkertek összehangolt tenyésztési munkájának – amely az első ilyen program volt Európában – köszönhető, hogy a faj mindmáig fennmaradhatott. A tenyészprogram sikerei azt eredményezték, hogy az 1950-es évek óta több helyre sikeresen vissza is telepítették Európa legnagyobb szárazföldi emlősét és ma már 6200 egyedre becsülik vadon élő állományát.

Hogyan hajtotta végre dr. Járos Ildikó és csapata 2020-ban a bravúros nyelvgyök műtétet a 180 kilogrammos nyugati síkvidéki gorillán, került-e valaha életveszélybe a munkája során, milyennek látja a gondozott állatok lelkivilágát, illetve hogyan dolgozza fel a veszteségeket, kiderül cikkünk folytatásából.

#nyíregyházi állatpark #visszatelepítés