A sáskarákok már bébiként is pofonokat osztanak
A világon a leggyorsabban a sáskarákoknak jár el a „kezük”, s egy új kutatás szerint már pár napos korukban is gyakorolják e híres mozdulatukat.
A sáskarákok már bébikorukban is veszélyes ragadozók, az alig rizsszem nagyságú, nemrég kikelt állatkák is képesek a hírnevüket adó ütésekre. Ekkor még az a végtagjuk, amellyel a vadászat során az ultragyors ütéseket mérik ellenfeleikre, kisebb egy milliméternél. Az állat a kikelése után gyakorlatilag azonnal vadászni kezd – nála is kisebb élőlényekre.
Érdekes módon azonban, amint azt a Duke Egyetem kutatói megállapították, a lárvakorú kis rákocskák még nem olyan gyorsak, mint a nagyra nőtt fajtársaik. Az elméletek szerint a kisebb állatnak gyorsabban kéne ütnie, mint a nagy termetűnek, azonban a biológia felülírta az elméletet ez esetben.
A sáskarák úgy üt, hogy a kérdéses végtagja hajlatánál egy rugószerű mechanizmus van: a végtag izmainak megfeszítésekor az állat váza itt kissé eldeformálódik, s a behúzott végtag ízülete így eltárolja az energiát. Amikor az állat ütést mér áldozatára, az így raktározott energia mozdítja ki ultra gyorsan a végtagot, s ekkor az állat váza visszanyeri természetes alakját. A felnőtt sáskarákoknál lehetetlen ezt megfigyelni, a lárvák külső váza viszont még átlátszó és nagyon vékony, így itt a részleteket is látni lehet, működés közben.
Ehhez persze nagyon nagy sebességű felvételekre van szükség, amelyeket azután lelassítva (lásd a fenti videót, amely az eredeti sebesség 3 százalékára lassítva mutatja a mozdulatot) a kutatók feltárhatták a módszer titkait.
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
