6 kilométer magasan szállnak át a nádirigók a Szahara felett

A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) hazánkban is honos, jól ismert madár, vízpartok közelében, nádasokban költ, és a nádszálak felső részén kapaszkodva hallatja igen jellegzetes, recsegésekkel teli énekét. A Lundi Egyetem kutatóinak vezetésével született az az új vizsgálat, amelyben a madár vándorútjának részleteit tárták fel. A madarakra miniatűr, 1,2 grammos adatrögzítő műszereket applikáltak és ezek egy éven át gyűjtötték az információkat.

A vándorút kb. egy hónapig tart, és ennek legnagyobb részét a madarak éjszakai repüléssel teszik meg, bár néhány alkalommal nappal is folytatják az útjukat. Ezekben az esetekben, a megfigyelések szerint a madár akár 6300 méter magasra is emelkedhet!

Különösen azokon a helyeken igyekeznek egyhuzamban akár 24 órás repüléssel is átjutni, ahol nem jutnának élelemhez vagy vízhez, ilyen például a Szahara, vagy a tengerek területe.
Az út átlagában 2400 méteres magasságban repültek a nádirigók, de a nappali repülések átlagmagassága 5400 méter volt, és a madarak nagyon következetesen viselkedtek, mindegyikük kb. kétszer akkora magasságban szállt nappal, mint éjjel.

Mivel nincsenek magas hegyek a madarak útjában, ezért kétféle magyarázata lehet e viselkedésnek: vagy a ragadozó madarak elől igyekeznek így eltűnni, vagy a felszínhez közelebbi nagy meleget kerülik el. Mivel a vándormadarak igen nagy erőkifejtéssel repülnek, ez azzal is jár, hogy kimelegednek, ebben segíthet, ha a nagy magasságban, kb. -9 Celsius–fokos légrétegben szállnak, ahol nem tudnak túlhevülni.
Ez talán azt is megmagyarázza, hogy a trópusokon telelő vándormadarak miért repülnek szinte kivétel nélkül éjjel, holott egyébként az életmódjuk, tevékenységük a nappali időszakhoz köti őket. A kutatók további vizsgálatokkal szeretnének még többet megtudni a rejtélyes viselkedésről.