Védett sás a Sárkány-réten

Mikor még a rendszerváltás előtt itt jártam, a Nemeshany határában elterülő láp- és mocsárréteken, akkoriban még lovas szekerekkel hordták ki a frissen kaszált szénát a falu állatainak. Ekkor a malom lakója Ádám bácsi volt, ő és családja járt ide kaszálni a Sárkány-rétre.

Napjainkra a nagy kiterjedésű védett terület, jelentős részét a tájidegen aranyvessző borítja, nem kímélve a táj védett növényeit. Tervezik a láp rekonstrukcióját és később az élőhely kezelését. Addig is érdemes ide járni a magamfajta természetbúvároknak, hiszen számos védett növényfaj él itt, annak ellenére is, hogy a korábbi meseszép állapot már a múlté. Hiányzik a legeltetés és az évi háromszori kaszálás.

A védett harison kívül előfordul itt egy hazánkban ritka, védett sásfaj is: az árnyéki sás (Carex umbrosa). A növény a nyúlfarkfüves réten, a lecsapoló csatornák mentén található, a rekettyefűz bokrok lábainál, ott is a jobb állapotban megmaradt aranyvesszőtől mentes helyeken. Az árnyéki sás sűrű gyepes, 15-35 cm magas évelő sás. A virágzat 1 porzós és 1-3 termős füzérkéből áll. A legalsó murvásodó levél árszerű, olyan hosszú mint a füzérke. Élőhelyei a mészkerülő, árnyas, üde éger és kőris ligeterdők, láperdők, cseres és gyertyános tölgyesek. A sokkal gyakoribb tavaszi sás tarackoló, töve rostos, tömlője piros, bibircses.
Az árnyéki sás természetvédelmi eszmei értéke 5000 forint.