A természetvédelmi őrszolgálat bölcsője
Nádasokkal tarkított vízfelületek, mocsaras részek, napfényben megcsillanó kis hullámok. A vízimadarak és más vizes élőhelyet kedvelők otthona - ez a Kis-Balaton.
„Ez a terület valaha a Balaton-vidék legelhagyatottabb, legnehezebben hozzáférhető része volt. A XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, ugyanis ez a terület valamikor még a tó öble volt” – írja Cholnoky Jenő: Balaton című könyvében.
A Kis-Balaton név először egy 1805-ös térképen jelenik meg, később pedig rendszeresen így nevezik a Balatonhídvég és Fenékpuszta közötti öblöt.
Az akkor még érintetlen területen élő madárvilág lakói között nagy számban éltek kócsagok. A 19. században a terület nagy része a Festetics uradalomhoz tartozott, ebben az időben előírták a kócsagtollak gyűjtését. A dísztollakat fejedelmek, főnemesek, később hölgyek viselték kalapjukon. A tollaknak a madarak násztevékenysége idején van szerepük, így érthető, hogy miért csappant meg akkor az országos kócsagállomány. A tollgyűjtés eredményeként a nemes kinézetű madarak száma vészesen megfogyatkozott. Az első világháború idejére 25 egyedre csökkent a magyarországi állomány. Ideje volt tehát tenni valamit. A Magyar Ornitológiai Központ akkori titkára, Vönöczky Schenk Jakab 1918-ban, a kócsag hajdani és jelenlegi fészkelőtelepeiről szóló tanulmányában megkongatta a vészharangot. A németül is megjelent cikknek akkora visszhangja volt, hogy a holland madárvédő egyesület a magyarországi veszélyeztetett kócsagállomány megmentésére gyűjtést indított a holland madárvédők között.
„Ezekkel az adományokkal, amelyeket hazai gyűjtések is gyarapítottak, elértük azt, amit a békebeli jómódú hazában sem tudtunk elérni, hogy a kisbalatoni kócsagtelepet állandó őrizet alá helyezhettük kócsagőr alkalmazásával, aki jelenleg is betölti ezt az állást, most már a Földmivelésügyi Minisztérium alkalmazottjaként” – írja Vönöczky Schenk Jakab: Visszaemlékezés a Magyar Királyi Madártani Intézet 50 éves múltjára című cikkében.
A támogatások eredményeként 1922-ben munkába állt Gulyás József vörsi halászgazda, aki a kis-balatoni kócsagtelep első fizetett természetvédelmi őre lett. A kócsagőrök munkája során megszűnt a tollgyűjtés és a fészkelőállomány is lassan szaporodásnak indult, mára 3600 – 5500 párra becsülhető a számuk. Később a magyar természetvédelem címermadara lett, természetvédelmi területen láthatjuk az ovális kék színű táblát a kócsaggal.
A Kis-Balaton 1951-ben vált természetvédelmi területté, 1975-től a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, így már nemzetközi jelentőséggel is bír, 1997 óta pedig az akkor alakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
„A Kis-Balaton sűrű nádasa és mocsaras vízinövény-szövedéke úgy működik, mint egy szűrő – mondja Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa. A víz átmegy a vízinövények és nád között, de lelassul. A Zala folyóban lévő szennyezőanyagok, mint a foszfor és a nitrogén kiülepedik belőle, így nem kerül be a nagy tóba.” A szakemberek azonban nem dőlhetnek hátra, hogy a Kis-Balaton elvégzi a tisztító munkát, az éghajlatváltozás miatt új jelenségek bukkantak elő, és ezek miatt újra és újra át kell gondolni , hogyan működtessék ezt a rendkívül bonyolult ökológiai rendszert.
A 146,6 négyzetkilométeres védett területet elsősorban madárvilágáról ismert, ám az élőhely mozaikossága óriási fajgazdagságot mutat, elsősorban a vizes élőhelyekhez kötődő élőlények számában. A gazdag hínárnövényzet, a hatalmas kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok, mocsár- és láperdők mellett mocsárrétek, kaszálórétek, valamint bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, égeresek és tölgyesek fordulnak elő.
A vízben számos gerinctelen faj találja meg életfeltételeit, így csigák, piócák, rovarok is. Egyik legbecsesebb a védett lápi álarcos-szitakötő (Leucorrhinia pectoralis).
Halakban is bővelkedik a víz, messze földön híres például nyurgaponty-állomány (Cyprinus carpio carpio m. hungaricus).
A fokozottan védett és veszélyeztetett lápi pócból (Umbra krameri) is sok úszkál itt, ám a frissen betelepült versenytársa, az amurgéb fenyegeti a túlélését.
A kétéltűfauna is igen gazdag, élnek itt gőték, békák, de megfigyelhetünk siklót és mocsári teknőst is.
Emlősállataink közül a legjellemzőbb a kiválóan úszó vidra (Lutra lutra), melynek jelentős állománya él a Kis-Balatonon. Szintén a vizek mentén él a hermelin (Mustela erminea), mely faj télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete, a nádasokban pedig már az aranysakál is tanyát vert.
Egy különleges élőlényről azonban még tegyünk említést! Éjszaka többféle cickány is tevékenykedik a sűrűben, köztük a Miller-vízicickány. Czabán Dávid biológus a hangjukat tanulmányozta a területen és laboratóriumban. Ezen miniatűr emlősöknek testméretük miatt nagyon spórolniuk kell az energiájukkal. Ennek ellenére az értékes erőforrásaikat arra is használják, hogy folyamatosan halk hangokat adnak ki. Vajon miért? – tette fel a kérdést doktori kutatása során Czabán Dávid. Elképzelhető, hogy a denevérekhez hasonlóan a tájékozódásban játszik szerepet. Rejtélyes útjaik során a nagyobb tárgyakról visszaverődő hang segíthet nekik a sötétben.
A Kis-Balaton a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, a fokozottan védett területek, így a Diás-sziget meglátogatása is kizárólag szakvezetővel lehetséges. Kiemelkedően gazdag élővilágának védelme és az érzékeny terület terhelésének csökkentése érdekében épült Fenékpusztán egy, a modern kor emberét kiszolgáló, multifunkciós látogatóközpont. Innen indulnak a szárazföldi és a kenus kirándulások a Tüskevár hangulatát idéző Diás-szigetre, és az exkluzív, madármegfigyelő szakvezetések is. A nemzeti park szakemberei elmondták, hogy védettségi igazolvánnyal ismét részt lehet venni a Nemzeti Park programjain, így újból lehet sétálni a látogatóközpont füves területein, ahol informatív táblák segítségével ismerkedhetünk a természeti értékekkel és érdekességekkel.
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.
Az óriás panda már csak sebezhető státuszú
Korábban veszélyeztetett volt, ma viszont már csak sebezhető az óriás panda természetvédelmi státusza, azonban ez nem jelenti, hogy minden rendben is van a fajjal.
Röptében kapja el zsákmányát ritka madarunk
A kormos légykapó megnevezése nem a véletlen műve.
Emberi segítséggel biztosabb egyes lepkék túlélése
A veszélyeztetett lepkefajok egyedszáma évente 8 százalékkal csökken, egy évtized alatt felére esik az állományuk nagysága.
Ilyen lehet zuhanó repülőről süllyedő hajóra esni
Megpróbáljuk rekonstruálni, mi is zajlott egy kerti madáritató vizén.
Virágzik hazánk egyetlen őszi orchideája
Az áruházak, virágüzletek polcain megszokott ökölnyi virágú egzotikus orchideákhoz képest az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) szinte láthatatlan. Ahogy a neve is mutatja, a kora ősz jellegzetes, ám apró termete miatt nehezen észrevehető virága. Rövid füvű réteken, kaszálókon él, és nem minden évben fejleszt virágot.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
