Alig napi egy órát alszanak az elefántfókák

Egy japán-amerikai kutatócsoport vizsgálta meg az elefántfóka életmódját és táplálkozását, az állatokra erősített nyomkövetők és infravörös kamerák segítségével.
A tenger 200-1500 méteres mélységű területén vadászó nőstény elefántfókák az itt nagy mennyiségben élő apró, 10 centinél kisebb halakat fogyasztják. Télen sokat időznek a parton: ekkor zajlik a párzásuk, ekkor születnek az utódok, majd 2-3 hónapra visszatérnek a tengerbe, aztán hamarosan következik a vedlésük, amikor kis időt ismét a parton töltenek. Ha ez az összesen kb. 2 hónapos időszak lezajlott, akkor az állatok közel 10 hónapon át a tengerben töltik az idejüket, és gyakorlatilag folyamatosan vadásznak. A kb. 2 tonnás hímek a partok közelében élő nagy termetű halakat, a nagyjából harmad ekkora nőstények viszont az óceán mélyebb régiójában élő apró halakat fogyasztják.
Ehhez, az 1500 méteres mélységig húzódó régióban, vagyis az óceán „szürkületi zónájában” való vadászathoz a nőstény másfél órán keresztül visszatartja a lélegzetét, és rendkívüli fizikai teljesítményre van szüksége a sikerhez.

A kutatók 48 nőstény fókára helyezték el a jeladókat és a kamerákat, valamint egy olyan eszközt, amellyel az mérték, hányszor tátotta el a száját a fóka (a zsákmány bekapásához). Az ellés és a vedlés közti időben 220 ezer egyedi merülést és több mint 5 millió táplálkozási eseményt regisztráltak így a kutatók, amelyek során az állatok az idejük 80-100 százalékát vadászattal töltötték. A harapásszámláló szerint átlag 5 másodpercenként kaptak be egy-egy halat vagy tintahalat, és átlagosan napi 2000 darab halat fogyasztottak el. Ezen időszak alatt a leghosszabb alvás is kevesebb mint másfél órát tett csak ki! A vadászat sikerét jelzi, hogy 2 hónap alatt cirka 100 kilót híztak a nőstények, erre a következő évi sikeres szaporodáshoz hatalmas szükségük is van.
A hímek erre a teljesítményre képtelenek volnának: élettani adottságaik miatt egyrészt távol áll a merülési képességük a nőstényekétől, másrészt a hatalmas termetük miatt nem volna elegendő az apró halból álló táplálék.

Az óceán szürkületi zónájáról meglehetősen keveset tudunk, a fókák vizsgálatán keresztül kicsit bővültek most az ismereteink.