125 éve nem látott bagolyra bukkantak

A madár egyik alfaja (Otus brookii brookii) csak Borneón honos, ám a felfedezése óta nem látta senki, és gyakorlatilag semmit se tudni az életmódjáról, hangadásáról. Ez utóbbi pedig igen fontos ismertető jegy, amely akár fajokat is elválaszthat egymástól, és persze sokat segíthet az egyedek megtalálásában is, főként a dzsungelben.

2016-ban Andy Boyce, a Smithsonian Vándormadár Intézetének munkatársa a helyszínen kutatott, amikor egy madarász kollégájától kapott SMS alapján megkeresett, majd gondosan megfigyelt és lefotózott egy gyanús baglyot a Kinabalu-hegyen, Borneón. A fiatal kutató azt vizsgálta, hogy miként viselkednek az énekesmadarak különböző tengerszint feletti magasságokban, amikor az SMS-t kapta, ám azonnal a leírt helyre sietett, hisz ki tudja, mennyi időnek kellene megint eltelnie, mire ismét felbukkan a hosszú ideje nem látott faj. Eztán még két héten át minden nap, illetve néhány éjjel is visszament a helyszínre, de többé nem tűnt elő a madár.

Borneón rengeteg faj endemikus, vagyis csak itt honos, így könnyen lehet az is, hogy az eddig alfajnak tartott bagoly valójában külön fajba tartozik. Ezt azonban csak akkor lehetne eldönteni, ha ismernénk a hangját, volnának róla fizikai adataink, illetve ha lenne lehetőség DNS-mintát venni tőle, s az alapján összehasonlítani a faj másutt, pl. Szumátrán élő alfajával (Otus brookii solokensis). Az, hogy a szumátrai alfaj gyakori, és nem szorul védelemre, nem jelenti azt, hogy a borneóival is ez a helyzet.

A gondos fotózásnak köszönhetően most kiderült: a 125 éve látott és akkor leírt madár létezik még most is, de biztos, hogy igen ritka, így a védelméről is gondolkodni kell majd.