Mely állatok tűrik a legjobban az ember közelségét?

A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói vezetésével készült az a tanulmány, amelyben több mint 3200 kameracsapda felvételeinek elemzésével kiderítették, mely emlősállatok élnek könnyedén az ember közelségében az USA, Kanada és Mexikó területén. A felmérésben összesen 24 emlősfajt követtek, amelyekről kellő mennyiségű és területileg is átfogó adat született.

A felmérés alapján a fajok harmada nem jól viselte az ember közelségét, tevékenységét, ám 58 százalékuk pozitívan élte meg ezt, vagyis a gyakoriságuk, felbukkanásuk sűrűbbé vált, ha ember által átalakított területen éltek.
A negatív hatásként érték meg ezt a közelséget a grizzlymedvék, a rozsomákok, a kanadai hiúzok, ill. a farkasok. Pozitívan hatott viszont fehérfarkú szarvasra és a mosómedvére, olyannyira, hogy ezek az állatok konkrétan gyakoribbak is voltak az átalakított környezetben, mint az érintetlenben. Ugyan nem gyakoribb, de aktívabb volt az ember által belakott régiókban a jávorszarvas, az öszvérszarvas, a csíkos szkunk, a vörös róka, a vörös hiúz, a prérifarkas és a puma.

A kutatók megjegyezték, hogy számos állat, pl. a puma nem boldog a közelünkben, csak épp olyan kevés, számára alkalmas, természetes élőhely maradt, hogy egyszerűen rákényszerül, hogy az emberi területeket is bejárja.

Mivel az emberek egyre több szabadidős tevékenységet végeznek a vadonban is, azt is megnézték a kutatók, hogy erre miként reagálnak az állatok. Arra jutottak, hogy azok inkább elviselik az ember kis mértékű jelenlétét, ha egyébként az élőhely megmarad vadonnak, az állat számára megfelelő élettérnek. Néhány állat akár hasznot is húzhat abból, ha például az ember túraösvényein közlekedhet egy nehezen járható terepen.

Még az embert elviselő állatok körében is volt azonban egy bizonyos határ, ami felett túl sok volt már nekik az ember közelsége. Egyetlen kivételt a vörös róka jelentett, ez a faj még a nagy fokú zavartatást és emberi jelenlétet is jól tolerálta.