Idegenhonos növényen él Szingapúr két veszélyeztetett lepkefaja

A Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatói két őshonos, veszélyeztetett státusú lepkefaj esetében kimutatták, hogy egy olyan növénytől függ a fennmaradásuk, amely idegenhonos, és parkok-kertek ültetett dísznövényeként ismert csupán. A két lepkefaj, a Troides helena, amely az ország legnagyobb lepkéje és a Pachliopta aristolochiae, amely pedig Szingapúr nemzeti lepkéje, egyaránt az Ausztrália és Óceánia területén őshonos Aristolochia acuminata nevű farkasalmaféle növényt fogyasztja hernyó korában. A két lepkefaj eredeti, helyi tápnövényét (Aristolochia jackii) utoljára az 1930-as években látták az ország területén…

A kutatók feltérképezték mindkét lepkefaj, illetve az idegenhonos tápnövényük előfordulását az aprócska országban, és azt találták, hogy a lepkék kizárólag azon helyek közelében élnek, ahol a kérdéses dísznövény is előfordul. Összesen 14 élőhelyet azonosítottak, ahol mindkét lepke jelen volt, és ahol a dísznövénytől függ az életük.

Az, hogy pusztán a kedvtelésből tartott dísznövénytől függ a két lepke létezése, meglehetősen nagy gond. A dísznövénydivat, a várostervezés egyaránt változik, így igen könnyen kipusztulhat a két lepkefaj is az országból. A kutatók szerint igen fontos volna, ha az eredeti, itt élt tápnövényüket visszatelepítenék és elterjesztenék, ha ez nem sikerül, akkor pedig az idegenhonos dísznövényt kellene elterjeszteni annyira, hogy a lepkék száma emelkedjen.

Az eredmény azért különös, mert az idegenhonos növényekre a helyi ökoszisztémákra károsként néztek, ám most kiderült, hogy lehet egy-egy faj megóvása szempontjából nélkülözhetetlen ökológiai szerepük is. Szingapúr esetében az, hogy az ország két ikonikus lepkefaját megvédje a helyi kihalástól.