Miért szeretem a természetfotózást?

A természetfotózás szenvedély. Tele van élettel.

Friss levegő. Kirándulás. Madárcsicsergés. Virágok illata. Túra egy őserdőben. Vagy csak kinézni a ház elé. Mikor hogy, téma mindig van.
A természetfotózás kikapcsolódás, még akkor is ha órákig várakozom a kényelmetlen lessátorban. Időnként hajnalban kelek, hogy szép fényeket örökítsek meg, vagy éppen a kék óra idején megyek ki a természetbe alkonyatkor.
Évekig tartó tervezés. Várakozás. És gyors reflex. Felismerni a véletlenül adódó pillanatot. Gyorsan kattintani egyet. Mert pont arra jött egy felhőnyi seregély, pedig leánykökörcsint terveztem fotózni. Vagy készíteni ezer képet és kiválasztani a legjobbat. Egy éjszaka alatt készítek kétszáz képet, öt képen rajta van a villám, de négy kép nem lett jó.

A természetfotózás technikai sport. Minőségi képekhez minőségi felszerelés kell. Milliókat rá lehet költeni. De ne feledjük: szerényebb eszközökkel is lehet eredményt elérni! A drága felszerelés önmagában nem nyer díjat egy pályázaton sem. Tehetség és sok-sok tapasztalat kell hozzá.
A fotózás utómunka. Rámásolom a képeket a számítógépre. Igazából a monitoron derül ki, hogy lett-e jó kép a kétszázból. A fotózás monitorkalibrálás. Erős számítógép. Kétévente új merevlemez. Mert az előző megtelt. Megapixel. Kártya. Archiválás. Szöszmötölés a képpel. Ez jó lett, de vágni kell belőle. Állítani a fehéregyensúlyon. Leszedni a szösz nyomát, ami az érzékelőn volt.
Egy-egy márkához hű lenni majdnem vallásos ragaszkodás. Az egyik gépen balra tekerem az objektívet, a másikon jobbra. Véletlenül se kompatibilis a két gép. Pedig első ránézésre ugyanúgy néz ki. De aki barkácsolós típus, az azért megoldja. Vagy átalakítót vesz hozzá.
A természetfotózás biológia, meteorológia, földrajz. Ismerni kell a fajt, amit le szeretnék fotózni. Tudni kell, hogy mikor menjek ki terepre. Nézni kell az időjárás-előrejelzést. Egy-egy fotónak akár komoly tudományos mondanivalója is lehet.
A természetfotózás természetvédelem. Nemzeti Park. Ismeretterjesztés. A természet csodáinak megismerése. Figyelemfelkeltés.

A természetfotózás közösség. Klub. Havi program. Minden hónap második keddje a művelődési házban. Vagy az interneten, ha járvány van.
A természetfotózás kiállítás. Kép a nappali falán. Attenborough könyvének az illata gyermekkoromból. A kiállításmegnyitó közösségi esemény. Hetekig tartó izgalom. Előkészítő munka.
Békeidőben a neves pályázatok díjátadóján nagy a szakmai nyüzsgés. Díjnyertes fotográfusok, tanulni vágyó kezdők. A zsűri. A szervező csapat. Aki a fényképezőgépeket árulja. Aki megírja az újságban az eredményt. És persze a képek a falon. És az izgalom. Ki nyerte meg idén? Kint lesz-e a fotóm a falon? Benne leszek-e az albumban?
A természetfotózás több ezres közösség. Néhány fontos pályázattal. Kevés díjazottal, sok fotóssal. A díjazottra felnéznek. Példaképnek tekintik a fiatalok.
A díjátadón találkozunk régi barátokkal. Szép képeket nézünk, megosztjuk tapasztalatainkat. Karantén idején hiányzik. Nagyon. De legalább fotózni ki lehet menni.
Írta: Bajomi Bálint – bajomi.eu