Az elegáns gyászcincér

Álmaim netovábbja volt az ammonitesz gyűjtése, amely akkor vált valóra mikor egy kedves barátom elkalauzolt a bakonyi lelőhelyére.

Pénzesgyőr határában egy csodaszép patakmeder szélén jártunk. Élveztük az erdő minden rezdülését, illatát, a finom friss levegőt. Életem első gyászcinéncérét (Morimus funreus) itt pillantottam meg, azóta többször találkoztam vele, de az elő találkozás mindig emlékezetes marad. Sok szép erdőben jártam már, de a Pénzesgyőr határában fekvő bükkösök a legszebbek közül valók.
A középhegységi és dombvidéki erdőséget sok helyről ismerjük, de gyakorinak csak a Dunántúl egyes részein mondható. Az Északi-középhegységben kimondottan ritka. Élőhelyei a cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, kocsányos tölgyesek, karsztbokorerdők, bükkösök és hársas erdők idősebb állományai. Melegkedvelő faj, hegyek és dombok déli oldalait vagy napsütötte csúcsait részesíti előnyben. Az utóbbi húsz esztendőben sajnos nagyon sok idős erdőt kitermeltek, amely nem kedvez a faj számára, akárcsak az erdészeti vegyszeres kezelések. Fontos lenne az erdőkben az idős elhalt fák, tuskók megőrzése. Fennmaradását segíti a szálaló erdőművelés, a faállományok a vegyes korú állományok kialakítása, a hagyásfák és tanúfák megőrzése.

A gyászcincér lárváik beteg főleg frissen elpusztult fák törzsében fejlődnek, 3-4 éven keresztül. Ha ezeket a korhadt fákat eltávolítják az erdőből akkor veszélybe kerül a faj populációja. A kifejlett állatok röpképtelenek, lassan mozognak és alkonyatkor aktívak.
A faj Nyugat-Európában nem él. Idehaza védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 10 000 forint.