Az éjszaka mesterdalnoka
A júniusi éjszakákon gyakran felcsendül a falusi csalitosokban, erdők szegélyében egy hangzatos madárének.
A fülemüle (Luscinia megarhynchos) csattogásától hangos az éjszaka, amelyet méltán nevezhetünk a világ legszebb énekének. A hímek vonulásuk elején még a telelőhelyen – Afrika trópusi részén – elkezdenek dalolni. Először ők érkeznek a költőterületre, majd pár nap múlva követik őket a tojók. Az énekével a hím egy tojót csalogat a kiválasztott területre. A fészkelőhelye erdők szegélye, nagyobb kertek, parkok, ártéri ligeterdők, öreg temetők. A kertünkben is megtelepedik, ha a bokrok alól nem seperjük ki a száraz avart. Nincs annál szebb érzés, ha a közelünkben felcsendül a fülemüle vagy régebbi nevén a csalogány dala!
A fészek helyét a tojó választja ki, amelyet egyedül épít, közben a hím énekel neki. A fészket száraz lomb aljára, a talajra, tuskók, facsemeték tövébe, szederindák és földön kúszó borostyánindák közé, akár rőzserakás védelmébe rakja, átlagosan öt napig készíti. Érdekesség, hogy a fészkén kotló madarat a száraz avar zörgése figyelmezteti az esetleges ragadozó, például macska közeledtére. A viszonylag mély fészek száraz levelekből épül, gyökerekkel, szőrrel bélelve. A fülemüle évente csak egyszer költ, május elején már teljes a fészekalja, júniusban pedig a fiókáit eteti. Táplálékát a talajon gyűjti, amely csigákból, pókokból, férgekből és rovarokból áll. A rejtett életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé, a felvételek egy gyűrűzőtáborban készült.
Állománya számos nyugati országban már nagyon megfogyatkozott. A legfőbb ok, hogy kivágják az utak menti bokrosokat. Ha évek múlva is szeretnénk gyönyörködni a fülemüle énekében, hagyjuk meg a falu széli csalitosokat, bokrosokat, ezzel segítjük elő a madár megtelepedését!