Pataklakók testközelből: így indult útjára a két kalandor tegzes

2021.06.11.NG

National Geographic Magyarország

Kulisszatitkok a NatGeo weboldalán debütáló, tíz részes animációs film készítéséről.

Pozdorján és Gamandor, valamint Lili és Papó szemüvegén keresztül tárul a szemünk elé a magyarországi édesvizek élővilága. Különleges, egyedi perspektívából mutatja be ezt a kevésbé ismert terepet a Pataklakók kalandjai. A tíz részes sorozat elemeiben jól ötvözi a játékfilmet, a természetfilmet, és az animációs filmet, így újszerű és lebilincselő élményt ad a nézőknek. Legalábbis ez volt a célja a készítőinek, akik megálmodták, majd képernyőre vitték a két tegzes izgalmas és néha meglepő kalandjait az elmúlt két évben. Nem túlzás azt állítani, hogy Tisza Balázs, rendező-operatőr életét szinte teljesen felforgatták a Pataklakók kalandjai: rengeteg tegzessel dolgozott együtt, több ezer állati „mellékszereplő” életének mozzanatait rögzítette kamerájával, egyedi kivitelű akváriumokat gyártatott, lesben állt a magyarországi élőhelyek környékén, de a „főszereplők” szó szerint beköltöztek az otthonába is.

Bevallom, eddig az első öt részt sikerült megnéznem és nekem nem tűnik a Pataklakók kalandjai egy hagyományos természetfilmnek.
Ezt örömmel hallom. Eleinte ugyanis annak készült, de útközben valahogy izgalmasabb irányba változott. Amikor elkezdtük a munkát két éve és elmélyültünk a témában, akkor ugyanis rájöttünk, hogy jobb lenne egy egyedibb, érdekesebb perspektívát használnunk. A történet mesélését, kialakítását egy olyan sorozatra alkottuk meg, amiben megpróbáltuk ötvözni a játékfilmet, a természetfilmet, és az animációs filmet. Ezért is találhatunk benne emberes és állatos részeket. Annak érdekében, hogy még inkább személyesebbé tegyük a történetet, az állatok személyiséget (és vicces, rajzolt arcokat is) kaptak. Hiszen itt vannak körülöttünk ezek a patakok, amiben apró kis állatok bújnak meg, de nem ismerjük őket igazán. Ezen a történeten keresztül vezetni tudjuk a nézőt, miközben több, izgalmas szál alakul ki. Alapvetően ez egy „road movie”, amiben elindulunk egy kis patakból és végül eljutunk a folyókig.

Honnan jött az alapötlet?
Az Őrségi Nemzeti Parktól kaptuk a megbízást, hogy készítsünk egy filmet a területen található vizek élővilágáról. Úgy tervezték, hogy amikor elkészül, akkor le tudják vetíteni a gyerekeknek az iskolában, akik így szórakozva tudják megismerni ezt az élővilágot. Amikor azonban elmentünk az első terepszemlére a nemzeti parkba, ahol a szakemberek bemutatták nekünk a fokozottan védett állatok (például balkáni hegyiszitakötő, szalamandra, kövirák) élőhelyét, rájöttünk, hogy technikailag nagyon nehéz lesz megforgatnunk a tervezett jeleneteket. Ekkor kezdtünk koncepciókat gyártani, ami a rengeteg információgyűjtéssel járt. Az egyikben például cickány főszereplővel terveztünk. De jött az ötlet: lehetne valamilyen kevésbé ismert állat a sztori középpontjában. Így jutottunk el a patak „nyeszlett, bénácska, egyszerű teremtményéhez, a tegzesekhez. Több, komolyabb megbeszélés után jöttek az emberi szereplők, aztán egy táblára felvázoltuk a történetszálat, majd minden mást alárendeltünk kiegészítésként.

Kicsit lehetetlennek tűnik így első hallásra.
Az is volt! Amikor az egészet kitaláltuk Molnár Attila Dáviddal és Kovács Tiborral, már akkor tudtam, hogy a lehetetlenre vállalkozunk. Hiszen egyszerűen nem tudjuk instruálni a tegzeseket abban, hogy mit csináljanak vagy merre menjenek. Közben pedig láttam, hogy ha az egyik részt nem tudjuk felvenni, akkor nagy valószínűséggel a következő is bukik. Készítettünk egy képes forgatókönyvet, amibe minden egyes képet lerajzoltunk és eszerint haladtunk a forgatással. De nem tudtam, hogy ha áprilisban megforgatok valamit, ahhoz hogyan tudok majd kapcsolódni mondjuk szeptemberben.

Közben kisebb állatszakértővé váltál?
A sikeres forgatáshoz rengeteg tapasztalatra volt szükség a filmben megjelenő állatokkal kapcsolatban. Például, hogy pontosan hol élnek, mivel táplálkoznak, mikor aktívak, mikor kezdenek el bebábozódni és még sokáig sorolhatnám. Folyamatosan konzultáltam a BioAqua és a nemzeti park szakembereivel, miközben itthon is jó pár akváriumot tartottam, hogy bármikor tudjak forgatni a tegzesekkel. Ha terepen voltunk, akkor is mindig nálam volt egy kempingasztal és az akváriumok. A patakból vettem ki a köveket, berendeztük a forgatási helyszínt és már forgattunk is. Rengeteg jelenetet újra kellett venni, mert nem úgy sikerült, ahogy azt megálmodtuk. Közben megismertük az állatokat, ezért idővel egyre könnyebben ment. Persze így is akadtak „különböző személyiségek”: volt olyan tegzes, amelyik folyton mászkált, míg a másik nem volt hajlandó megmozdulni. Sokat kellett várni, várni és várni.

Hogyan készültek a díszletek?
Számtalan díszletet kellett a jelenetekhez építeni. Az egyik részben például főhőseink örvénybe keverednek, amihez egy olyan gipszből készült rendszert építettem, ami U-alakú, és ebbe tettem egy csövet, illetve vettem egy speciális szivattyút is. Néhány másodpercre néha hetekig készültem. Meg kellett tapasztalni, hogy melyik jelenetre milyen dőlésszögből kell ránézni, hogy ne torzuljon a kép, az akvárium üvegfala miatt. Több akváriumot használtunk: kisebbet és nagyobbat, de a hatszögletűt külön nekünk készítették azért, hogy egy szitutációt a hat szög miatt több perspektívából tudjam filmezni. A leveles képeknél a díszletet ragasztóval rögzítettük: a makro felvételeknél ha egy levél fél centiméterrel feljebb van, akkor máris egy hegynek látszik. Időbe telt kitapasztalni azt is, hogy lesz a víz patakszerű.

Azért a forgatások alatt a tegzesek mellett gondolom a szerencsének is jutott szerep.
Bizony. Mindig előre ki kellett találni, hogy mikor, mit, hogyan tudunk megvalósítani, de aztán gyakran húzta át a természet a számításainkat, melyeket Farkas Péter természetfilmes operatőr kollégámmal megterveztünk. Némelyik jelenthez betettünk a GoPro kamerát a vízbe, majd hátradőltünk és vártuk, hogy megtörténjen az, amit szerettünk volna filmre venni. Útközben legalább tizenöt forgatókönyv készült, ezeket dolgoztuk át újra és újra, amiben a párbeszédeket is többször átírtuk.

Hány tegzessel forgattatok?
Nem tudom a pontos számot megmondani, de elég sokkal. Néhányukat itthon tartottam a hűtőben, mert ezek az állatok ezt a hőmérsékletű vizet kedvelik a legjobban. Számtalan vágóképet készítettem azzal a logikával, hogy majd jó lesz valamire. Úgy érzem, hogy ez a filmforgatás a szerencse és megtervezés keverékének mesteri elegye volt.

Mikorra készültetek el a végleges verzióval, amit most láthat nálunk a nagyközönség?
Silimon Emese vágónknak köszönhetően a kétéves forgatásnak tavaly decemberre lett kész a végleges vágata, de közben már szinkronhangokat kerestünk és ezeket is vettük fel. Nem volt könnyű dolgunk: kutattam a legjobb után, mert azt szerettem volna, hogy a karaktereknek megfelelő típusú hang kerüljön a filmbe. Így Gamandor szerepét Elek Ferenc szinkronizálj, míg Pozdorján hangját Hamvas Dániel. Persze azt is élveztem, amikor próbavágáshoz elváltoztatott hangon, egymagam is leszinkronizáltam az egészet. Ezután jött a hangkeverés, a fényelés, az utómunkálatok. Emellett készült egy osztrák változat is, német szinkronos verzióval, hiszen a film készítését egy Ausztria-Magyarország határon átnyúló program támogatta.

Csak hazánkban forgattatok?
A felvételek 98 százalékát Magyarországon, de forgattunk Ausztriában, illetve közvetlenül a határon is. A legtöbb jelenetet az Őrségben vettük fel, de eljutottunk a Kőszegi-hegységbe, a Soproni-hegységbe, a Mátrába, a Balaton-felvidékre, és számos víz alatti kép készült a Bükkös-patakban.

Nekem úgy tűnik, a Pataklakók kalandjainak messzebb mutató céljai is vannak.
Ha a gyerekek megismerik és megszeretik a filmben bemutatott állatokat, akkor a jövőben jó eséllyel meg is fogják védeni őket. A film tehát érzékenyíti őket a természeti értékeink iránt, és rajtuk keresztül a barátaikat, a családjukat, a közvetlen és közvetett környezetüket, illetve a társadalmat.

Az interjút készítette: Jeki Gabriella

#természetfilm