Dobolás a bükkösben

Pár napja, Bakonybél felett kapaszkodtam fel egy csodaszép erdőben. Egyszer csak kopogást hallottam.

Aztán kiderült, ez nem volt más, mint a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos). Ahogy felfelé tartottam a meredek oldalban, magam előtt taposva az avarszőnyeget, az erdő meseszép volt, akkor tél végén. Imitt-amott még hófoltokkal tarkított a hidegebb völgyekben, de már doboltak a harkályok, és szerelmes hangon kacagnak a küllők.

A fehérhátú fakopáncs előfordulása a Bakony területén 1971-ben lett bizonyos. A kutatások eredményei alapján, az Északi-Bakony területén 30-40 párra tehető a költőállománya. A teljes országos fészkelő populáció is nagyon csekély, becslések szerint mindössze 250-750 pár körül mozog. Hazánk területén az Északi-középhegység és a Dunántúl néhány pontján fészkel. Európában elsősorban keleti elterjedésű faj. A szurdokvölgyek kőgörgeteges karsztbükköseiben életteret találó madár, leginkább a pudvásodó fákban, széltörte facsonkokban és a talajon korhadó fatörzsekben bővelkedő erdőrészeket kedveli.
Sajnálatos módon nagyon sok bakonyi élőhelye szűnt meg a ’70-es évekhez képest, csökkentve ezzel az amúgy is ritka költőfaj megtelepedésének az esélyeit. Az Észak-Bakonyban található állománya nagymértékben függ az erdészeti tevékenységtől, fontos hogy a természetvédelmi szakemberekkel egyeztetve történjenek a fakitermelések a közeljövőben.
A hazánkban fokozottan védett madárfaj természetvédelmi eszmei értéke 250 000 Ft.