Mi a természetes zajok hatása az állatokra?

Nemrégiben a Nature Communications tudományos folyóiratban látott napvilágot egy új kutatás eredménye, amelyet amerikai szakemberek tettek közzé. A kutatók 60 helyszínen, két teljes szaporodási időszak időtartamán át vizsgálták azt, hogy a hangokra támaszkodó életmódú madarak és denevérek életmódját, vadászati tevékenységét mennyiben befolyásolja az olyan környezeti zajnak nevezhető hang, amit pl. egy hangosan csobogó folyó ad. A kutatók a kiválasztott helyszíneken, emberi zörejektől távoli, természetes környezetben a teljesen természetes zajt (egy hegyi folyó hangos csobogását) játszották le hangszórókból olyan helyen, ahol egyébként csak egy csendes kis patak csordogált.

A kutatók a „folyó” hangerejét fokozatosan változtatták a kísérletek során, és kiszámították, hogy a hangerővel miként függ össze az állatok jelenléte, aktivitása. Kiderült, hogy minden 12 decibel növekedéssel párhuzamosan 7 százalékkal kevesebb madár volt a kihelyezett hangszórók környezetében, a denevérek aktivitása pedig 8 százalékkal csökkent. A madarak száma különösen akkor csökkent, amikor a folyóvíz csobogásának hangmagassága és a daluk hangmagassága közt átfedés volt. A denevérek a hangerő mellett még arra is csökkenő aktivitással válaszoltak, ha magasabb hangú volt a lejátszott folyócsobogás.

Amikor műhernyókkal lemérték a madarak vadászati gyakoriságát (régóta használt módszerrel a gyurmából készült hernyókon megszámlálva a csőrnyomokat), kiderült, hogy zajosabb „folyók” esetén a madarak kevesebbet is vadásztak, holott a vadászathoz a látásukra volna szükség. A kutatók szerint e zaj, még ha természetes is, elvonta a madarak figyelmét, hasonlóan ahhoz, mint amikor az embernek kell zajos környezetben szellemi teljesítményt nyújtania, ám nem tud koncentrálni.

Azzal, hogy kiderült, még a teljesen természetes zajok is megváltoztatják az állatok viselkedését, előfordulását, még biztosabbá vált, hogy az emberi zörejek negatív hatását mindenképpen csökkenteni kell.