Zavaros vizek veszélyeztetik a tengeri teheneket

A tengeri tehén, más néven manátusz az egyetlen vegetáriánus tengeri emlős, a szubtrópusi vizek lakója, ahol tengeri fű, algák és más vízi növények teszik ki a táplálékát. Az Atlanti-óceánban két alfaja van, a karibi és a floridai. Mivel a 20 Celsius-fokosnál hidegebb vízben nem képes megmaradni, ezért egyes meleg forrásoknál kialakult tavakban, lagúnákban, illetve a partközeli erőművek felmelegedett hűtővizének kifolyása közelében tölti a telet. Egy ilyen hely az Indian River lagúna, ahol az erőművek meleg vize miatt mintegy 2000 manátusz tölti a telet. Azonban a lagúnába nemcsak a tiszta hűtővíz folyik, hanem mezőgazdasági területekről és emberi településekről is jut ide foszforral és nitrogénnel szennyezett víz. Ennek köszönhetően a tóban az eutrofizáció egyre fokozottabb mértéket ölt, vagyis a szennyvízzel érkező tápanyagok miatt káros algavirágzás indul be, és a víz oxigénszegénnyé, átlátszatlanná válik, s a vízben korábban élt életközösség felbomlik, elpusztul.

Az év első öt hónapjában a tengeri tehén floridai alfaja (Trichechus manatus latirostris ) népességének mintegy tizede, 761 állat pusztult el csupán ebben az egyetlen lagúnában, ez pedig több, mint a 2020-as évben egész Florida államban elpusztult manátuszok száma, számolt be a Science.

A vizsgálatok szerint az állatok egyszerűen éhen haltak, mivel az egyre szennyezettebb, átlátszatlanabb vízben nem nő elegendő tengerifű, ami a manátusz fő elesége. A lagúna állapota az elmúlt évtizedben egyre romlott. A lagúna egykor képes volt eltartani mindazon tengeri teheneket, amelyeket az anyjuk e helyre hozott telelni, ám mára ez a helyzet megváltozott.

Az idei tél elejének hideghulláma miatt a manátuszok extra sokat legeltek, és bár nem maradt a lagúnában elegendő táplálékuk, a hideg miatt ők maguk itt maradtak, a meleget választották az élelem helyett. Több természetvédelmi szervezet is foglalkozik a problémával, ám a lagúnák, tavak állapotának helyreállítása lassú és nehéz. A kiéhezett állatok sokasága került a manátusz-rehabilitációs központokba, ahol igyekeznek őket felerősíteni, azonban a jelenlegi szükséglet nagyobb, mint a kapacitás.

A manátuszok létszáma hosszú távon kedvezően alakult azonban: míg az első, 1991-es légi felmérésben 1200 egyedet számláltak, mára a létszámuk 7-8 ezerre nőtt, a korábban meghozott védelmi intézkedéseknek köszönhetően. A szakemberek bíznak benne, hogy stabilizálni tudják a faj helyzetét.