Merészebbé váltak a pumák a lezárások idején

A puma tart az embertől, kerüli a közelségét, és alapesetben az emberi településektől is távol tartja magát. Egy újonnan közzé tett kutatás szerint azonban, amint az emberi mozgás lecsökkent a korlátozások miatt, a pumák felbátorodtak, és többet jártak be a külvárosokba Kaliforniában.

A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatóinak friss tanulmánya része annak az egyre növekvő tudáshalmaznak, amelyben a vadállatok viselkedése és a járványhelyzet miatti lezárások közti kapcsolatokat tárták fel. Ilyen példa volt, hogy fényes nappal aranysakált láttak Tel Aviv utcáin, vagy a chilei főváros, Santiago belvárosába merészkedett pumákat. Az úgynevezett antropopauza, vagyis az emberi jelenlét szünetének időszakában megváltozott az állatok viselkedése.

Chris Wilmers, a Santa Cruz Puma Projekt tudományos vezetője több mint egy évtizede tanulmányozza a környék pumáinak viselkedését, többek közt GPS-jeladós nyakörvvel felszerelt állatok segítségével. Amikor a járvány kezdődött, számos ilyen nagymacskát figyeltek már huzamosabb ideje.

A kutatók kb. 2 évnek megfeleltethető puma-megfigyelési adatot elemeztek, amelyet 6 GPS-jeladós állat segítségével gyűjtöttek, ezekből kiderült, merre jártak a pumák, s milyen élőhelyeket használtak. A jeladókból kinyert helyadatokat aztán összehasonlították a város határában a házak sűrűségének adataival, s kiderült, hogy a nagymacskák már a lezárások kezdetétől, néhány nappal vagy pár héttel azt követően egyre inkább bejártak a településekre.

Ez nem azt jelenti, hogy a puma félelemérzete elmúlt, a sűrűn lakott részeket továbbra is elkerülték, ám a ritkásan beépített külvárosi területeken gyakran megfordultak.

A kutatás eredménye egyúttal azt is jelzi, hogy az emberi jelenlét az állatok természetes élőhelyén milyen hatással van azok szokásaira. „Az ember egyre mobilabbá vált, amióta a 20. század elején megérkezett az autó” – magyarázta Wilmers. Azóta számtalan új közlekedési módozat, szokás jött divatba, és egyre könnyebben jut el az ember olyan helyszínekre is, amelyeket régebben nem tudott elérni. Ennek pedig a természetvédelemre nézve is következményei lesznek.
Szintén fontos eredmény az is, hogy miként változott a puma „félelem-tájképe”, vagyis az, hogy a környezetében mely területektől tartott az emberi jelenlét miatt. A járvány megmutatta, hogy ez a táj mennyire az emberi jelenléthez kötődik a puma szempontjából. Persze, van, amitől az ember is tart, így az is kiderült, hogy az emberi egészséget veszélyeztető tényezőnek ökológiai hatásai vannak.