Bodrogzug és Szigetköz vízi labirintusaiban barangolva
A víz a földi élet alapja, az ókori kultúrák a nagy folyóvölgyekben alakultak ki, ahol az árterek kiválóan alkalmasak voltak mezőgazdasági termelésre. Nem volt ez másként hazánk területén sem, egy ideig…
Takáts Sándor (1860–1932) művelődéstörténész a Rajzok a török világból című művében így ír hazánk vízzel borított területeiről: „Ismeretes dolog, hogy Magyarország java részét a XVI. században még mocsarak és vizenyős helyek borították… Kisebb-nagyobb folyóvizeink kényük-kedvük szerint száguldhattak síkságainkon. Aztán a szegény ember kedvére csíkászhatott és halászhatott. Vadmézet is gyűjthetett a nádasokban. Konyháján felhasználta csenkesz bozót termését, a sulymot és a fióknádat. Sást, füvet, nádat kedvére vághatott háza födésére, s nyáron buja füvet is kaszálhatott lábas jószágának. Mindez értenünk engedi, miért ragaszkodott a föld népe oly nagyon az álló vizekhez s miért kellett ellene fegyveres erőt alkalmazni a vizek lecsapolása alkalmával”.
Merthogy a gazdaság fejlődése, a népesség gyarapodása egyre több mezőgazdasági terméket igényelt, és a vízmentes területek kevésnek bizonyultak a termelésre. A 19. századtól egyre több árterületet csapoltak le, és vontak mezőgazdasági művelés alá, a folyókat pedig szabályozott mederbe terelték. A folyószabályozások és lecsapolások célja volt még az emberéleteket is követelő, jégtorlaszok képződésére alkalmas, veszélyes kanyaralakulatok felszámolása.
Az évek során azonban hazánk elveszítette vizesélőhelyeinek nagy részét: „Magyarországon a vízrendezések előtti állapothoz képest a vizesélőhelyek 97 százaléka eltűnt, illetve az ország területére vetített ártér közel 25 százalékos aránya napjainkra kevesebb mint 2 százalékra zsugorodott” – jelzi a bekövetkezett változásokat Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője. Így mára az ártéri puha- és keményfa ligeterdők igencsak veszélyeztetett társulásokká váltak.
A folyószabályozásokkal a cél az ár- és belvizek gyors elvezetése volt, ám manapság, az egyre szárazabbá váló időjárás miatt a mezőgazdasági területek szempontjából is érdemes a vizek megtartásra törekedni.
Az árterek szűkülésére pár évtizeddel ezelőttről is tudunk példát említeni. A Szigetköz történetét Hajósy Adrienne geofizikus, az MTA Szigetközi Munkacsoport tagja eleveníti föl: „A bősi vízierőművet a szlovák fél egyoldalúan helyezte üzembe 1992. október 25-én. A folyamot 40 km hosszúságban elterelték a medréből. Az elterelés óta a Szigetköz minden vízfolyása mesterséges úton, a dunacsúnyi tározóból kapja vizét, beleértve a Dunát is. Az ötödére csökkent vízmennyiség miatt a Szigetköz élőhelyei és élővilága alapvetően változtak, károsodtak. A legnagyobb károk a Duna hullámterében vannak, ahol az elmúlt harminc évben elmaradtak az ártéri ligeterők fennmaradásához nélkülözhetetlen nagyvízi elöntések. A Duna menti parti sávban jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a terület szárazodik. A kárenyhítést célzó vízpótlás ellenére – különösen a Natura 2000 védettség alá eső hullámtéren – a szigetközi különleges élővilág veszélyben van.”
A problémák ellenére azonban még ma is találunk szemet gyönyörködtető tájat, értékes élőhelyet a Szigetközben, mely a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik. A Kisalföldön, a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által közrezárt területet napjainkban erdők, rétek, láprétek, mocsarak alkotják, holtágakkal és vízfolyásokkal. A természetközeli állapotú erdőket legnagyobb részben alacsonyártéri bokorfüzesek és fűzligetek alkotják, melyek főként a Duna hullámterében élnek. A gyepszinten különleges orchideafélék, mint bangó, kosbor, madársisak és kígyónyelv tenyésznek.
Halakban és kétéltűekben gazdag a terület, mintegy 206 madárfaj költ itt, sok a szarvas és a vaddisznó is.
A Szigetközt jól kiépített kerékpárutakon is bebarangolhatjuk, a tanösvényeken járva pedig ízelítőt nyerhetünk a környék szépségeiből.
A megszámlálhatatlan folyóágak különleges kenutúrákra csábítják a vadregényes tájak kedvelőit. A természeti értékek és a vadvilág nyugalmának megóvásáért azonban egyes ágak le vannak zárva, s a szabadon hajózható részeken is csupán a kijelölt helyeken szállhatnak partra a túrázók. A biztonságos és élményekben gazdag kenutúrákhoz kérhetjük szakképzett túravezetők segítségét, akikkel még jobban ügyelhetünk a természet békéjére.
Magyarországon a megmaradt kevés ártéri erdőségből, a Szigetköz mellett, különleges vizes élőhely az Aggteleki Nemzeti Park területén található Bodrogzug. A háborítatlan terület fokozott jelentőségű vízimadár-élőhelyként 1989-től szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes területek, a Ramsari Egyezmény listáján.
A Tisza és a Bodrog által határolt vidéket a tavaszi áradáskor a folyók szinte tengerré változtatják. Az ár levonulása után kialakult csatornák, mocsárrétek gazdag élővilágnak adnak otthont.
A vándorlási időszakban több mint 20 ezer madár fordul meg itt. A tavaszi áradások miatt a nyár közepéig járhatatlan ártér zavartalan fészkelést biztosít az itt élő madaraknak. Az elegáns fekete-fehér tollöltönyben feszítő gólyák halakra vadásznak, párzási időszakban éjszakánként a haris jellegzetes recsegő hangjától hangosak a Bodrog menti rétek. A hódok jellegzetes rágásképével a vizek mentén számos helyen találkozhatunk.
Júniusban egy speciális életciklusú faj, a tiszavirág tartja izgalomban a természetbarátokat a Bodrognál és a Tiszánál. A kérészek három évig lárvaállapotban nevelkednek a víz alatt, emberi szemtől elrejtve az agyagos partoldalba vájt üregekben. Minden évben egyszer, összehangolt módon, ugyanazon a napon a lárvák felbukkannak a folyón, és hirtelen átváltozva élik le pár órás felnőtt életüket. A vajszínű imágók párosodnak, elszórják petéiket, majd elpusztulnak. Felnőttkoruk valóban „tiszavirág-életű”.
A Bodrogzug lassú folyású vízi útjai biztonságos lehetőséget kínálnak kenutúrákra. Ezekre az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága adja ki az engedélyeket, de érdemes a szakembereik által vezetett túrákon részt venni, ahol a vadvilágot legkevésbé zavarva fedezhetjük föl a különleges természeti helyszíneket. Ne felejtsük el, ezeken a védett élőhelyeken, mi emberek, vendégek vagyunk!
A bodrogkeresztúri Láptündérek ösvénye elsősorban a gyerekeket várja, ahol két „láptündér” kalauzolja őket e titokzatos világba.
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
