Mára már ritkaságnak számító berkenye
Túrákra alkalmas hely a Sümeg határában található Hajnal-hegy. A hegytető északi felén pár présházból álló romantikus helyre jutunk, ahol régi gyümölcskultúrák tanújaként feltűnik egy igen ritka faj.
E különleges faj nem csak Veszprém megyében számít ritkaságnak, de országosan is – ez pedig a házi berkenye (Sorbus domestica). A tekintélyes törzsű, ilyenkor már aranyszínű leveleket is viselő berkenyefa ámulatba ejti a szemlélőjét. Korábban sokkal gyakoribb volt e, napjainkra feledésbe merült, fa. Sok helyen kivágták, néhány egyede pedig vagy a felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén lévő erdők közé ékelődött be.
Eleink kiváló pálinkát is főztek a kis méretű körte- vagy alma alakú terméséből, de gyümölcsként is fogyasztották, olykor pedig kompótnak tettek el télire. Nem minden évben terem, bő termést csak párszor hoz. Az érett termésén világos paraszemölcsöket fedezhetünk fel, színük a napos oldalon vöröslők. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek.
A berkenyéknek minden hazai faja és kisfaja védelmet élvez. Az ovális, kerekded levelű, un. „lisztesfonákú berkenyéknek” számos kisfaja létezik, sőt napjainkban is találnak új fajokat. A legtöbb kisfaj a Vértes meleg, sziklás déli hegyoldalain fordul elő változatos fajszámban.
A Keszthelyi-hegységben például egy hegytetőn (Szamár-kő) hat kisfajuk él.
Sok házi berkenye ember közvetítésével jutott el termőhelyére, a sümegi egyed például egy zárt magánkertben tenyészik. Kisebb törzsű egyedei száraz tölgyesekben fordul elő, olykor szőlőhegyeken is termesztették, innen pedig, madarak közvetítésével a közeli erdőkben is megtelepedett.
Érdemes lenne a még meglévő kerti berkenyéket lajstromba venni, valamint a helyi védettség státuszát kivívni, így akár egy-egy település látnivalójává is válhatna.