Apró csodát tartogat a Széki-erdő
A pár éve felfedezett lágylevelű zörgőfű (Crepis mollis subsp.hieracioides) fotózására indultam a minap. Komoly felhők tornyosultak, de csak pár cseppeső hullott, mit törődik ilyenkor az ember ezzel, egyre szaporább léptekkel közeledik a termőhely felé, szíve ezerrel kalapál.
A réten lágyan ott simult, a fű zöldjében eme ritkaság. A növényt kipusztultnak tekintették hazánkból, eddig egyetlen adata volt Magyarország területéről: 1799 júliusában Kitaibel Pál neves botanikus gyűjtötte a Bakonyból, minden bizonnyal a Kab-hegyen, nem messze e helytől. 2014-ben azonban előkerült egy bakonyaljai réten a Közép-Európa hegyvidéki, hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú kaszálórétjeinek jellemző növénye. Nem sok, csupán száz tő virít egy kiszáradó lápréten.
A zörgőfüvek a fészkes virágzatúak közé tartoznak. Meghatározásában segítség, hogy a fészekörv és virágzati kocsány feketéllik a szőröktől, mirigyes, szárlevele hosszúkás tojásdad alakú, fényes zöld, kopasz, ép vagy kissé fogas szélű, legföljebb enyhén szíves vállal kissé szárölelő.
Leírhatatlan érzés volt egy olyan növényt látni, amelyet a több mint 200 év alatt soha nem látták hazánkban. A területet kaszálják, bár a közelében a nád és az aranyvessző tömege fenyegeti e ritkaságot, viszont a természetvédelem odafigyelésével remélhetőleg sokáig gyönyörködhetünk még benne.
Halkan jegyzem meg, hogy a Széki-erdő sok ritkaságot nyújtott eddig, és még további csodákat tartogat, többek között a terület mozaikosságának köszönhetően.