Hogyan él egy európai bevándorló Kanadában?
A nálunk is gyakori közönséges boglárka (Polyommatus icarus) 2005-ben bukkant fel Kanadában.
Az Ottawai Egyetem kutatói vizsgálták a Kanadába behurcolt lepkefaj terjedését és az ezzel kapcsolatos várható viselkedését, és arra jutottak új tanulmányukban, hogy a városias környezet kedvezhet a faj terjedésének.
Világszerte számtalan faj kerül eredeti élőhelyétől távoli vidékre az ember közreműködésével, ám kevés esetben tanulmányozzák azt, hogy pontosan miként hódítja meg új hazáját az adott élőlény. A számtalan élőlény közül azonban – szerencsére – csak egészen kevés válik inváziós fajjá, amely fenyegetést jelent az őshonos ökoszisztémára. Ahhoz, hogy megjósolható legyen, melyik lesz inváziós, alaposan meg kell ismerni az általa alkalmazott stratégiákat, azt, hogy mit kedvel, mit tűr, vagy azt, hogy miben rejlenek a gyengeségei.
A kanadai kutatók a faj 2005-ös, Montreal közeli megjelenését követően, még a terjedése korai időszakában vizsgálatokat végeztek, ezzel bepillantást nyerhettek abba a folyamatba, ami az idegenhonos állat kanadai körülményekre adott reakcióiból állt össze. Arra jutottak, hogy azokban a városias régiókban a leggyakoribb a lepkefaj, ahol a kedvenc tápnövénye, a szarvaskerep (Lotus corniculatus) is gyakori. „E virág még az 1700-as években került át Amerikába, és mára minden kanadai tartományban megtalálható” – mondta Stephanie Rivest, a tanulmány első szerzője. A kutatásból az is kiderült, hogy igen nagy egyedsűrűséget érhet el e boglárkalepke az őshonos lepkékhez képest, ez azt is jelenti, hogy nem túl gyorsan terjed, mivel a kifejlett lepkék nem repülnek messzire. „Bár a repülési versenyt biztosan nem nyerné meg, azért csak elterjedtté válik majd Kanadában!” – tette hozzá a kutató.
Amikor a mostani kutatást 2017-ben elkezdték, a lepkefaj még csak Québec délnyugati részén élt, a kutatócsoport itt is kezdett neki a felmérésnek. A lepkeközösségekről, azok élőhelyeiről, majd a felnőtt lepkék repülési képességeiről gyűjtöttek információkat a madárgyűrűzéshez hasonló módon, úgy, hogy a lepkéket befogták, szárnyukat sorszámozták, majd visszaengedték és figyelték a későbbi felbukkanásukat. Összesen 4629 lepkét jelöltek meg így!
A kutatócsoport civil kutatók segítségét is igénybe vette, például az iNaturalist honlapjára regisztrált észleléseket, s ezekből kiderült, hogy már 400 kilométert megtett a faj a 2017-es élőhelyétől mérve, és ma már Torontóban is megtalálható. A szakemberek arra biztatják a lakosságot, hogy regisztrálják a természetfigyelő honlapokon ezt a Kanadában igen könnyen felismerhető lepkefajt, ha találkoznak vele. Emellett további felméréseket is végeznek majd ők maguk is, amelyekben még alaposabban szeretnék megismerni a lepkefaj életviszonyait.