Az üde mocsári kardvirág

Kora reggel tapostuk a harmatos füvet a Veszprém megyei Nyirád védett területén. Átkeltünk a korábban bő vizű Meleg-víz csatornán, amelyben napjainkra alig folydogál valami. Ennek ellenére így is rengeteg a látnivaló a partján, a vízben élő lényekről már nem is beszélve. Az átkelés után agyagosak lettek a bakancsaink, mintha tonnákat vittünk volna magunkkal a lábunkon, de ki gondol ilyenkor erre. Majd feltűnt az a folt, ahová egyre nagyobb léptekkel közeledtünk. Egymás között csak gladiulusos helynek hívjuk. A fűszálak között pézsmacincér és mindenfelé lepkék repkedtek.

A mocsári kardvirág idehaza csupán négy helyen fordul elő, és ahol van, ott is csak kevés tenyészik. Él a Tapolcai-medencében, a Duna-Tisza közén és itt a Bakonyalján. Sajnos sok helyről már kipusztult, eltűnt a Keszthelyi-hegységből, a pesti Rákos mezejéről is.

Magyar neve nem túl találó, mert nem a mocsarakban kell keresnie annak, aki látni szeretné, sokkal inkább a sztyeppréteken, ligetes tölgyesekben, kiszáradó lápréteken, kaszálókon. A nyirádi állomány egy piciny foltban tenyészik.

A népi elnevezése a növény szépségére utal, a nép nyelvén legényvirágnak és legényfűnek nevezték. Gumóját egykor patikákban árulták sebhegesztő orvosságként.
Napjainkban fokozottan védett növény, melynek eszmei értéke 250 ezer forint.