Séta hazánk egyik különleges botanikus kertjében
A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert nemcsak 180 éves műemlék- és természetvédelem alatt álló tájképi kert, de egyedülálló kuriózumként hatvankét madárfaj fészkel benne, tavaiban huszonkét halfaj úszik, míg a puhatestűek közül hetvenhárom faj talál otthonra.
A légzőgyökerek vastag, tompa ujjakként bökik ki ívben a mocsaras partot. A nyári melegben alig sétál valaki a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben, holott a 27 hektáron elterülő hűvös lombkoronák alatt a tematikus sétautakat róva lebilincselő a nyári természet.
Ahogy az arborétum bemutatkozójából megtudjuk, hosszú és hányattatott történelme egészen 1842-ig nyúlik vissza, ebből a korból ránk maradt katonai térképen már jól látható a kert a maga kacskaringós útrendszerével, a tavával, tisztásokkal, nagyjából a mai méretének megfelelően.
Életében a döntő fordulatot az hozta, amikor többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben Vigyázó Sándor megvásárolta a birtokot annak összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt.
A nagy műveltségű birtokos szerette a természetet, fiatal korában végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, Jámbor Vilmost hívta meg.
A kor stílusának megfelelő, szentimentális tájképi kert hatalmas költséggel néhány évtized alatt született meg. A kreatív kertépítők a területen átfolyó Sződ–Rákos-patak vízének felhasználásával, hatalmas földmunkával és a meglévő tó hasznosításával összefüggő tórendszert, vízeséseket alakítottak ki. A kitermelt nagy mennyiségű földdel a lankás domboldalakat tették még változatosabbá, a Vác fölötti Naszály hegyből pedig több éven át szállították szekérszámra a kert építéséhez szükséges köveket, hogy a természetesnek tűnő sziklás oldalakat kialakítsák.
A csodaszép kert életében azonban 1921-ben beköszöntött az alkonyat. Vigyázó Sándor 96 éves korában elhunyt, roppant vagyonát, köztük könyvtárát, műtárgygyűjteményét, kastélyait, és a vácrátóti birtokot is a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.
Míg felháborodott utódai évekig pereskedtek a hagyaték reményében, addig a hosszúra nyúlt huzavonában az értékes kert egyre pusztult. Az sem kedvezett az arborétumnak, amikor egy pesti ügyvéd birtokába került, mert az új tulajdonos felszámolta az üvegházakat, lebontatta az eredeti kastélyt, helyette felépítette a ma is látható udvarházat, a fák nagy részét kivágatta, hogy a kert felét gyümölcsössé alakítsa.
A második világháború Vácrátóton is borzasztó pusztítást okozott. 1945 nyarán több száz orosz katona állomásozott földbe ásott bunkerekben, sátrakban. A harcok elmúltával szanaszét téglatörmelék, autóroncsok, kerekek, vasdarabok hevertek, köztük lőszer és hadianyag-maradványok. A szobák trágyával voltak tele, mivel azokat istállónak használták, a kert útjait felverte a gaz, tavai iszapossá váltak, fáit folyamatosan elhordta a lakosság tüzifának.
A háborút követően, többszöri gazdacsere után végre megvalósult az örökhagyó szándéka, az ingatlan a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került, majd 1952. január 1-jén megalakult benne az MTA Botanikai Kutatóintézete, létrehozva egy egyedülálló, tematikusan felosztott arborétumot.
Akár egész napos, akár rövidebb programot tervezünk a kertben, az arborétum számos lehetőséggel kecsegtet. A vezetett séták mellett egyedül is felfedezhetjük a Növényrendszertani-,az Évelő- és sziklakerti- vagy az Üvegházi gyűjteményt, de a Berkenyeház és a Karbonház is páratlan növényekkel várja az érdeklődőket.
Elhagyva a főbejáratot én a bibliai növények felé kanyarodom.
Ezen a tanösvényen 12 állomás segítségével ismerkedhetünk meg a Szentírás növényeivel. A 12-es szám nem véletlen, hisz a Bibliában nem egy alkalommal szerepel: Jákobnak 12 fia született, ennek megfelelően 12 zsidó törzs foglalta el az Ígéret földjét, de Jézus szavait is 12 közeli tanítványa hallgatta figyelmesen.
A Biblia növényeivel foglalkozó botanikusokat mind közül talán az foglalkoztatja leginkább, vajon miből készült Krisztus töviskoronája. Olyan növény jöhet számításba, amely gyakran kéznél volt, és könnyedén lehetett tövises ágát hajlítani.
Szinte minden kritériumnak megfelel a krisztustövis, mely 3 méter magas cserje, a mediterrán területek száraz, sziklás lejtőin néhol áthatolhatatlan bozótot képez. Rugalmas hajtásain tűhegyes, egyenes vagy horgas tövisek fejlődtek. Bár ma is, úgy ahogy az 1. század Palesztinájában ritkán találkozunk vele, nem kizárt, hogy ez szolgált Jézus fájdalmas koronájaként.
Elhaladva a falusi kertet idéző virágok mellett, rákanyarodom a tavak felé vezető útra. A kert büszkeségét, a virginai mocsárciprust keresem. Madarak csiripelnek a fejem felett, olyan hangosan énekelnek, hogy hangjuk elnyomja a távoli fűnyíró duruzsolását.
A földtörténeti középkorban a mamutfenyők rokonaként ismert ciprus kiterjedt erdőségeket alkotott a Földön, aminek a barnaszéntelepek keletkezésében volt szerepe. Valamikor hazánk területén is hatalmas mocsárerdőket alkottak.
Az óriásfa különleges tulajdonsága, hogy mocsaras helyen élő példányai légzőgyökereket, ún. „ciprusbabákat” fejlesztenek. Ezek a föld alól a felszínre törő, átszellőztető gyökerek biztosítják a növény földalatti, tartósan vízben álló gyökerei számára az oxigént.
A különleges ciprus mellett a Sződrákosi-patak part menti területeinek jellemző fafajai a mai napig megtalálhatók: több mint kétszáz éves tölgyek, kőrisek és szilek váltak a tájképi kert elemeivé.
A csendes kertben sétálva az ember azonnal felismeri, hogy szerkezete, megtervezése tökéletesen megfelel a Nyugat-Európában az 1700-as évektől dívó mintának, amely a festészetből ismert képekre épít. Apró patak zubog, tavak, vízesések csillognak, síkok és lankák, rétek és facsoportok váltakoznak, mindeközben felbukkannak a sziklák, az elhagyott hidak, kerti lakok, romok.
A buja növényvilág gondozása és az idelátogatók oktatása mellett a Nemzeti Botanikus Kertnek megannyi feladata van: hazánk leggazdagabb tudományos élőnövény-gyűjteményeként közel 13 ezer fenntartott fajra és változatra felügyel. Az arborétum nem csupán mint szakmai műhely szolgálja a tudományt és az oktatást, hanem élő múzeumként is, ahol a gyűjtemény darabjait a szakemberek pontosan beazonosítják és precízen nyilvántartják minden fontos tulajdonságukkal együtt, különös tekintettel például gyűjtési helyükre.
A szaporítóanyagot (mag, dugvány, sarj, élő növény) ma is főleg tudományos magcserekapcsolatok révén, valamint a botanikai gyűjtőutakon szerzik be.
Magbankja pedig természetvédelmi-fajmegőrzési, illetve génbanki céllal létesült.
A patak és az apró vízesés egészen az üvegházakig kísér. Teljesen egyedül vagyok, amikor belépek a nyirkos, párás folyosóra a pálmák közé. Az üvegházi gyűjtemények a botanikus kertek legköltségesebb egységei, itt, a vácrátótiban a 3000 körüli taxonszámú gyűjteményben a növényeket hő-, nedvesség-, pára- és fényigény szerint külön-külön házakban helyezték el. Így alakult meg pozsgás-, trópusi, bromélia-, orchidea- és hidegház is.
A trópusi növények közt kanyarogva elképesztő a meleg égövi kultúrnövények sokasága. Kéttenyérnyi hibiszkusz kúszik a nap felé az üvegen, vele szemközt fán lakó szarvasagancs páfrányok futnak, melyek a vadonban 30-40 méter magasan élnek az ágakon. Agancs alakú lombleveleiken fejlődnek ki a spóratartók, míg a tövet körülölelő kerekded, barna köpenylevél réteges humusztartót képez, és a nedvesség megtartásával védi a gyöktörzset a kiszáradástól.
Délelőtti sétámat a magányos padok egyikén fejezem be. Hátra hajtom fejemet a támlán, a levelek táncát hallgatom a szélben. Ahogy a híres német filozófusa, Christian Cay Lorenz Hirschfeld hangoztatta, a kertnek a lelket kell megmozgatnia. A különböző részleteknek az élvezet, a boldogság, a nehéz szív, a csodálat, a lenyűgöző nagyság, az áhítat, a vadság, a meglepetés, a tisztelet, a nyugalom és a béke hangulatait kell kiváltani. A nemzeti kertünk tökéletesen megszólaltatja ezeket az érzéseket bennünk.
Sétára csábít a vecsési Halmi-turján tanösvény
Az agglomeráció települései, ipartelepei és raktárai közé beszorult nagybetűs Természetért és ezer év történelméért érdemes kiruccanni Vecsésre.
Rekordszámú túzokot figyeltek meg az Alföldön
A világszerte veszélyeztetett fajnak jelentős állománya él Magyarországon, nagy része a Dévaványai-síkon.
Tizenötezer évig is élhetnek ezek a hatalmas állatok
Kizárólag az Antarktisz bizonyos területein találhatók meg, és egy embernél is nagyobbra nőhetnek.
Tizenhét éve nem látott állat tűnt fel Magyarországon
Nem valószínű, hogy újra szem elé kerül a különleges madár.
Gyönyörű ragadozó madár tűnt fel az Alföldön
A nemzeti park munkatársait is meglepte az állat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
