A védett tengeri területeket is fenyegeti a halászat

Egy új tanulmányban Sarah Ohayon, a Tel-Avivi Egyetem munkatársa és kollégái a védett tengeri területek (MPA-k) ökológiai helyzetét vizsgálják – számol be a Phys.org. Az eredmények alapján a régiók peremén a halpopulációk akár 60 százalékkal is alacsonyabbak lehetnek, mint a belső részeken. A szakértők szerint a háttérben az emberi hatás, főként a túlhalászat áll.

A szárazföldi védett területekhez hasonlóan a tengeriek célja is az, hogy megóvják az érintett térség élővilágát. Az ilyen régiók hatékonyságával már rengeteget foglalkoztak, a vizsgálatok többségében a védett és a környező területek egyedszámait szokták összevetni. A szakértők most azt mérték fel, hogy van-e eltérés a populációkban egy-egy MPA-n belül, a mag- és a peremterületek között.

Ohayon szerint egy védett terület akkor számít hatékonynak, ha a populációk gyarapodása miatt a környékén is elkezd nőni a fajok egyedszáma. A több tucat MPA-ra vonatkozó metaanalízis viszont azt mutatta, hogy a tengeri védett területekre az úgynevezett peremhatás jellemző, ami arra utal, hogy a környező emberi nyomás továbbra is veszélyt jelent.

Úgy tűnik, az MPA-k hatékonysága a véltnél jóval alacsonyabb, igaz, a védett területek összességében így is kedvezően hathatnak környezetükre. Az eredmények alapján az MPA-k körül érdemes lehet olyan puffer zónákat kialakítani, amelyek tovább csökkentik a területekre nehezedő nyomást.