A skót hegyi erdőségek a vörös mókus menedékei

Nagy-Britanniában a behurcolt amerikai eredetű keleti szürkemókus szaporodása hatására már alig vannak őshonos vörös mókusok.

Valószínűleg sokan nem tudják, hogy azok a duci szőrmókok, amelyeket a turisták milliói etetnek és fotóznak London parkjaiban, nem európai, hanem amerikai mókusok, és elképesztő károkat okoznak a szigetországban. Az egykor, egész Nagy Britanniában gyakori, őshonos vörös mókus (a nálunk is élő és közkedvelt állat) népességének 80 százaléka a skót hegyvidéki erdőkben él.
A szürkemókust még a 19. században telepítették be „díszállat” gyanánt az úri parkokba, ahonnan azonban gyorsan elszaporodott, s egyre többen vannak. Nemcsak igénytelenebb és jóval nagyobb termetű európai rokonánál, hanem egy olyan vírust is hordoz, amelyre ő maga immunis, ám az európai állomány nem, így két irányból támadja a helyi állatokat.
Az ország ugyan számtalan módszerrel igyekszik visszaszorítani az amerikai mókusok terjedését, ám egyelőre nem túl sok sikerrel. Ezért is fajulhatott odáig a helyzet, hogy az inváziós faj több milliós tömege él a szigetországban, ezzel szemben az őshonos vörös mókus az egykori 3,5 milliós állományról mára mintegy 120-150 ezresre zsugorodott.
Egy újonnan elvégzett felmérésben azt vizsgálták skót kutatók az edinburgh-i Heriott-Watt Egyetem vezetésével, hogy mennyire vannak biztonságban az skót hegyvidéken menedékre lelt vörös mókusok.
A vizsgálatok alapján 20 most meglévő skót erdőségben biztonságban lehetnek az őshonos mókusok, ezek természetes menedékhelyekként szolgálnak akkor is, ha a legrosszabb elképzelhető helyzet következik be, és a szürkemókusok Skóciában is elözönlik a területet.
A korábbi elképzelések szerint 19 kiválasztott erdőben a lombhullató fák helyett tűlevelűeket ültetnének, s ezzel optimalizálnák a vörös mókusok számára az élőhelyeket. Ez a módszer azonban azzal járt volna, hogy csökken az érintett erdők fáinak biodiverzitása, így távolról sem nevezhető jó megoldásnak.
A kutatók számos műholdas adatot, illetve a helyi, terepi adatok alapján az egyes fafajok elhelyezkedését vetették most össze, s kiszámolták a két mókusfaj ökológiai igényei szerint, hogy milyen erdőben, melyiknek kedvezőbb a helyzet. Ezekből a számításokból kiderült, hogy már a most meglévő erdőterületek is képesek lesznek segíteni és fenntartani a vörös mókus állományát, így nem szükséges mesterségesen beavatkozni az erdők összetételébe.
A klímaváltozás hatását ugyan nem tudták beszámítani a mostani vizsgálatokba, ám a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a lombhullató fák természetes északra terjedésével a szürkemókus számára javulni fognak a körülmények, így a mókuskérdést a jövőben az erdészeti szolgálatnak az erdőtelepítések során figyelembe kell vennie.