Miként lehet megmenteni az albatroszokat a tengerszint emelkedésétől?

A feketelábú albatrosz (Phoebastria nigripes) a Csendes-óceán északi felének lakója, ám csupán egyes, zavarástól mentes szigeteken költ. Ilyen például a Hawaii-hoz tartozó Midway-atoll, ez ad otthont a feketelábú albatroszok szaporodóképes népessége harmadának, ám az igen alacsony sziget is a tengerszint emelkedésének áldozatává válik majd.

Az albatroszok ugyan életük nagy részét a levegőben töltik, ám költeni arra a helyre térnek vissza, ahol ők maguk is kikeltek. Ez pedig csapdahelyzet, hisz az emelkedő tengerszint miatt a régebbi költőhelyek veszélyessé válhatnak, így a saját szaporodásuk céljával visszatérő fiatal madarak már egyre kevesebb és egyre rosszabb fészkelőhelyet találnak csak. 2011-ben a japán földrengést követő cunami 30 ezer albatroszfészek pusztulását hozta, amikor lecsapott Midway-re. Egy 2015-ös kutatás szerint a midwayi feketelábú albatroszok 91 százalékát érinti a következő 100 évben lejátszódó tengerszint-emelkedés.

Mi lehet a megoldás egy ilyen helyzetre? Mexikói és amerikai kutatók ötlötték ki a lehetséges megoldást: az albatroszt még tojás korában kell áttelepíteni olyan helyre, ahol biztonságban van a tengerszint emelkedésétől. Egy ilyen helyszín a mexikói partok közelében lévő, magasba nyúló, vulkáni eredetű Guadalupe-sziget, ahová 21 keltetőbe helyezett albatrosztojást szállítottak át. A sziget védett terület, és nagyon sok madárnak volt korábban az otthona, amelyeket azonban a behurcolt inváziós fajok kiirtottak. Az elmúlt 20 évben hatalmas erőfeszítésekkel sikerült a sziget jelentős részét megtisztítani ezektől a betolakodóktól. Ezt a részt elkerítették, így ide már nem juthatnak be a madarakra veszélyt jelentő állatok.

A hatezer kilométeres út megtételét követően a feketelábú albatroszok tojásait a faj közeli rokona, a Laysan-albatrosz itt élő, saját tojásukat elvesztett egyedei fogadták örökbe: olyan, tapasztalt albatrosz szülők fészkébe helyezték őket, amelyek esetében várható volt, hogy a tojásokat rendben kiköltik és a fiókákat felnevelik.

Mivel azonban a kísérlet elején nem lehetett tudni, hogy mennyire lesz sikeres a manőver, ezért néhány, 1 hónapos, hawaiin élő feketelábú albatrosz fiókát is kiválasztottak áttelepítésre. Mivel a madarak az éjszakai égbolt alapján tanulják meg szülőhelyüket, a kiválasztott fiókákat letakarták éjszakára, ezzel megakadályozva a bevésődést. Később őket is átszállították a Guadalupe-szigetre, majd ott kézzel etetve nevelték fel mindegyiket. Műmadár-szülők voltak mellettük, és a többi madártól meg tudták tanulni a megfelelő hangadást is. Mind a kézzel nevelt fiókák, mint a tojásként áttelepítettek rendben fejlődtek, s egészséges felnőttként repültek el a szigetről!

Az akció sikere után a szakemberek azt tervezik, hogy további 80 tojást telepítenek majd ide Midwayről. Az áttelepítés végső sikerére persze majd csak akkor derül fény, ha az innen elrepült albatroszok ide is fognak visszatérni költeni, ez még mintegy 5 év. Eddig csak egyes országokon belül voltak albatrosz-áttelepítések, ez volt az első, amelyben országhatárokat is átléptek a madarak. Bár a madárkolóniák kialakítása különösen nehéz feladat, az albatrosz ebből a szempontból jó kezdés, mivel jól tűrik az emberi közelséget a fészkeknél és jól fogadják az idegen tojást is.

A világban a veszélyben lévő s emiatt áttelepített növények és állatok mennyisége harmincszorosára nőtt az elmúlt 3 évtizedben.