Kígyóevő pókok

Egy nemrégiben, a BioOne folyóiratban megjelent svájci–amerikai kutatásban azt tárták fel a szakemberek, amint egyes pókfajok kígyókat zsákmányolnak és fogyasztanak. A kutatók a nemzetközi szakirodalom és az internet különböző forrásainak átböngészésével igyekeztek felmérni azt, hogy milyen gyakran fordul elő, s milyen körülmények közepette a kígyóevés a világ pókjai körében, kiderítették mind az érintett pókok, mind az érintett kígyók hovatartozását, méretét, és számtalan érdekességet róluk.

Az esetek több mint felét az USA-ban regisztrálták, 29 százalékukat Ausztráliában, ezen nem csodálkozunk, hisz mindkét területen található pók és kígyó is bőven. Összesen 319 esetet találtak, amely jól dokumentált és jól vizsgálható volt.

Több mint 30 pókfajt azonosítottak a zsákmányejtők közt, s 11 további faj esetében volt adat arról, hogy fogságban tartva elejtették a kísérletekben nekik felkínált kígyókat. Az érintett pókok 10 családba tartoztak (Agelenidae, Araneidae, Ctenidae, Idiopidae, Nephilidae, Pholcidae, Pisauridae, Sparassidae, Theraphosidae és Theridiidae), ezek átlagos mérete 1,69 centiméteres volt – a pókok méretét mindig a lábak nélkül kell érteni.

A madárpókok is jelentős részt képviseltek a kígyót elejtők közt.

Forrás: BioOne

Bár a kígyófogó pókok közt ott voltak a nagy termetű madárpókfélék (Theraphosidae) közé tartozók is (33 esettel), mégsem ezekről jelentették a legtöbb kígyófogást, hanem a mérce másik végén álló törpepókok (Theridiidae) köréből, ők összesen 187 alkalommal ejtettek el csúszómászót! A törpepókok, a maguk 0,6-1,1 cm-es testméretükkel tehát az összes dokumentált eset 60 százalékáért feleltek, ezek az esetek legnagyobb részben valamely özvegyfajhoz, a híres fekete özvegy világszerte megtalálható rokonaihoz köthetőek, és kizárólag felnőtt nőstény pókok voltak a kígyóölők közt (a hímek elképesztően aprók ezeknél a pókoknál). A pókok nem félnek a kígyóméregtől, egy ausztrál özvegyfaj például a világ második legerősebb mérgű kígyóját, a textilmintás barnakígyót (Pseudonaja textilis) is elejtette s elfogyasztotta.

A madárpókok közt már nem korlátozódott a nőstényekre a kígyók elejtése, de ugye ezek az állatok eleve elég termetesek, e család a kígyózsákmány 10 százalékát fogta el a jelentett esetek közt. A harmadik helyezettek a kerekhálót szövő pókok, s köztük a mi darázspókunk amerikai rokonai, illetve a hatalmas, aranysárga hálóikról híres selyempókok voltak. E három említett csoport felelt együttesen a kígyózsákmányolási esetek 80 százalékáért.

A zsákmányolt kígyók átlagos testhossza 25,9 centiméter volt, gyakorlatilag 5,8-100 centi közt változott a méretük. A zsákmányok elsöprő többsége igen fiatal, bébikígyó volt, s egy kivétellel mind szárazföldi fajokba tartoztak, összesen 86 faj képviseltette magát, a leggyakrabban a siklófélék (Colubridae) és a mérgessiklófélék (Elapidae) estek áldozatul a pókoknak.

Egy pók méretéhez képest a zsákmányolt kígyók, még ha csupán bébikígyók vagy eleve kis termetűek, akkor is hatalmasak, ezért az elfogyasztásuk is hosszú időt vesz igénybe. Az emésztést ez esetben a pókméreg elkezdi, hisz a maráskor bejuttatott anyag elfolyósítja a zsákmány belsejét, s a pók ezt a „levest” tudja azután kiszippantani. Még a madárpókoknak is 18-24 órába telik, mire egy 30-50 centis kígyót elfogyasztanak!

A dokumentált esetek 11 százalékában az ember kimentette a pók hálójába került kígyót, 1,5 százalék magától elmenekült, míg 87,5 százalékot elfogyasztottak a pókok. Azonban az érdekes esetek ellenére is csak egészen kis mértékben járulhat hozzá a pókok táplálkozásához a kígyó, mint zsákmányállat. Akik pedig a kígyók oldalán állnak, azoknak se kell aggódni: számos kígyófaj van, amelynek étrendjében rendszeresen szerepelnek pókok.