Nagyobbá válnak az emlősök a városban

A Floridai Természettudományi Múzeum kutatója, Maggie M. Hantak vezetésével összehasonlító elemzést készített egy amerikai kutatókból álló csoport. Több mint 140 ezer, 100 észak-amerikai fajba tartozó emlősállat testméretét vetették össze, arra voltak kíváncsiak, hogy az urbanizáció, a klíma, az emberi népsűrűség milyen kapcsolatban áll azok testméretével. Három alapvető hatást vizsgáltak: a városi hősziget, az élőhely feldarabolódása, illetve a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége.

Városi hősziget az, hogy az ember által épített városi környezetben, aszfalt, beton, magas épületek közt magasabb a hőmérséklet a környező területekénél. A városi környezetben emiatt az állatok testméretének csökkennie kellene, mivel számtalan állatfaj meleg égövi képviselői kisebbek a hűvösebb területeken élő fajtársaknál, ez az ún. Bergmann-szabály, s az állatok hőháztartásán alapul. A kutatók azonban egészen mást találtak.

A városlakó állatok nagyobb termetűek és testtömegük is jelentősebb vidéki fajtársaikéhoz képest, a hőmérsékleti viszonyoktól függetlenül. „A kutatási eredményünk remek példa arra, hogy miért nem kizárólag a Bergmann-szabály vagy a klíma határozza meg egy állat méretét.” – magyarázta Hantak.

A város nemcsak melegebb, hanem számtalan egyéb szempontból is eltér a környező természetes tájtól. Az állatok könnyebben találnak élelmet, vizet, menedéket, és kevesebb ragadozó leselkedik rájuk, s számos faj előnyére tudja fordítani az urbanizált területeket. Bár általánosságban a nagyobb testméret előnyökkel jár, az, ha az állat az emberi szeméten él, valószínűleg nem a javát szolgálja, ám a pontos hatásokat még vizsgálni kell.

A kutatásra az adott lehetőséget, hogy a múzeumok gyűjteményei, valamint a korábbi és mai természetkutatók pontos mérései alapján rengeteg adat állt rendelkezésre, amelyeket feldolgozva számos fontos információt tudtak leszűrni a kutatók.