Diótörő orangutánok

A tápláló diófélékhez csak a kemény héj feltörése után lehet hozzáférni, ám csupán egy maroknyi főemlősről tudjuk, hogy képesek erre, eszközhasználat révén. A csimpánz, a makákó és a kapucinusmajom után negyedikként most az orangután is csatlakozott ahhoz a jeles társasághoz, amely bizonyítottan képes erre az igen komplex eszközhasználatra. A diótöréshez egy két részből álló eszköz szükséges: kell egy megfelelő „üllő”, amire helyezik a diót, hogy az ne tudjon elgurulni, illetve kell egy „kalapács”, amivel azután rácsapkodva feltörik. A csimpánzok e módszert egymástól tanulják el, s hosszas gyakorlással sajátítják csak el tökéletesen.

A Tübingeni Egyetem szakembere vezette kutatócsoport nemrégiben olyan állatkerti orangutánokat vizsgált, amelyek korábban soha nem találkoztak a diótörés feladatával. A kutatók azt akarták megtudni, hogy vajon a korábban említett fajokon kívül van-e más főemlős, amely képes a diótörésre, s arra is, hogy vajon miként jönnek rá a folyamat lényegi lépéseire.
Tizenkét, állatkertben élő orangutánt vizsgáltak meg, s közülük négy spontán rájött a módszerre, a kapott fadarabokat kalapácsként használva feltörték a diókat, de a többiek nem tanulták el tőlük a módszert.

„Az emberszabású majmok közt az orangutánok a csimpánzok után a másodikok az eszközhasználatban, azonban vadon élő egyedeket eddig nem látott senki dióféléket feltörni” – mondta Dr. Claudio Tennie ökológus kutató. Most a Lipcsei Állatkertben élő 4 majomnak a kemény héjú diófélék mellé adtak üllőként szolgáló rönköket (ezek felületébe a diók méretének megfelelő gödröcskéket vájtak előzetesen), és kalapácsként használható vastag ágdarabokat is. Az állatok makadámdiót kaptak – ezt a diófélét különösen nehéz feltörni, olyannyira, hogy speciális törő eszközt használunk hozzá mi emberek is.

Az orangutánok egyike, egy 10 éves fiatal először az „üllőt” használta kalapácsként, azonban a kísérletek későbbi szakaszában ezt a rönköt a talajhoz erősítették, ezután az állat spontán feltörte rajta a diót, már a kalapácsként szolgáló faággal. Három idősebb orangután azonban a fogával kezdte – sikeresen – feltörni a diót. „A három nagyobb termetű állat szét tudta törni harapással is a diót, s így hozzáfértek a beltartalmához” – magyarázta Tennie. A 3 felnőtt állat akkor sem változtatott a harapásos technikáján, miután megfigyelhette, amint a fiatal ügyesen feltöri a kapott eszközökkel a diót.

Egy korábbi, a Zürichi Állatkertben végzett hasonló vizsgálatban 8 ottani orangután vett részt, közülük három kezdett bele spontán a felkínált üllő-kalapács rendszer használatával a diótörésbe. „Ez azt jelenti, hogy az orangutánok pusztán egyedi tanulás útján képesek komplex viselkedést kifejleszteni” – tette hozzá Dr. Elisa Bandini, a kutatás vezetője. Ezek szerint a diótörés komplex folyamatának elsajátításához, az orangutánoknak legalábbis, nincs szükségük arra, hogy tapasztaltabb társaiktól tanuljanak. „A kutatás elején pont fordítva gondoltuk, s azt hittük, a képesség kihal az emberszabásúakból, ha nincs utód, akinek átadhatnák.”

Az American Journal of Primatology szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók megjegyzik, hogy eddig a vadonban sose figyeltek meg diófélét feltörő orangutánt, ám könnyen lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy az állatok sok, könnyen hozzáférhető eleséget találnak maguknak. Az is nehezítené e tevékenységet, hogy az orangutánok, a földön járó csimpánzokkal szemben a fákon töltik életük jó részét, és így ez a típusú eszközhasználat kevésbé alkalmas az életmódjukhoz.