Óvatosan az erdőkben!
Amikor egy nyirkos áprilisi délutánon a Pilisben csobogó Bükkös-patak völgyébe vitt utam, meglepődve tapasztaltam, hogy az oly rejtőzködőnek hitt, „láthatatlan” kullancsok ezrével ültek ki az út menti fűszálak csúcsára. Néhol magányosan, néhol tömegekbe verődve, lábaikat pedig ölelésre tárva várták az arra tévedő erdei állatokat, vagy épp a túrázókat és házi kedvenceiket. A parazitáktól hemzsegő erdő e riasztó látképe inspirálta, hogy összeszedjek néhány kérdést és gondolatot, amelyek gyakran merülnek fel kullancsok kapcsán.
1.) A kullancs egy konkrét faj?
Nem, a kullancsok egy önálló rend (Ixodida), Európában két családjuk – a kemény- (Ixodidae), illetve a lágykullancsok (Argasidae) – számos faját találjuk meg.
2.) Hol találjuk meg a kullancsokat? Pontosabban hol találnak meg bennünket a kullancsok?
A ránk, emberekre is leselkedő keménykullancsokra leggyakrabban nem túl száraz gyepeken, erdőkben, kertjeinkben bukkanhatunk rá. Bár testüket kemény pajzsok borítják, bizonyos mértékben ezek a lények is érzékenyek a kiszáradásra. Eső után, nyirkosabb időben azonban előbújnak az avarból, hogy gazdát keressenek. Más, ellenállóbb kullancsfajok száraz gyepeken is előfordulnak, a denevérek parazitáit pedig elsősorban barlangokban lehet megtalálni. Lágykullancsok akár be is térhetnek otthonainkba, főként a padlásokon, erkélyeken élő galambok fészkeiből, illetve a különböző házi szárnyasok óljaiból.
3.) Minden kullancs szív emberi vért?
Nem, sőt, az emberi paraziták nem is minden fejlődési stádiumukban igénylik az emlősök vérét. A keménykullancsok közül leggyakrabban Ixodes, Haemaphysalis és Dermacentor fajokkal találkozhatunk. Az Ixodes fajok kifejlett egyedeinek jelentős része emlősökön (denevéreken, sünökön, rágcsálókon, különböző ragadozókon), kisebb része madarakon élősködik. Ezek közül is a legismertebb az Ixodes ricinus faj, legtöbbször ennek egyedeit találhatjuk bőrünkbe fúródva erdei séták után.
Azonban leginkább kifejlett példányaiktól kell tartanunk, mivel hatlábú lárváik és nyolclábú nimfáik elsősorban kisemlősökön, madarakon és hüllőkön élősködnek. Gyakran látni gyíkokat, amelyeken akár száznál is több ilyen táplálkozó nimfa élősködhet, elsősorban a gyík vékony bőrű hajlataiban, szemei és dobhártyái körül. S bár a lárvák és nimfák jellemzően kistestű gazdákat keresnek, gyakran előfordul, hogy mégis ezek kapaszkodnak ránk és fúrják magukat bőrünkbe. Ez pedig két ok végett is kellemetlen. Egyrészt apró méretük miatt sokkal kevésbé feltűnőek, mint a kifejlett példányok, másrészt ugyanúgy hordozhatják a különféle betegségek kórokozóit. S ahogyan az Ixodes ricinus lárvái és nimfái sem ismerik a tudományos cikkek és tankönyvek róluk írt bekezdéseit, úgy a más gerinces állatokra specializálódott kullancsfajok is felkapaszkodhatnak ruházatunkra egy-egy erdei séta alkalmával. A kullancsok egyszerű szemei ugyanis leginkább a fény-árnyék viszonyok megváltozásának érzékelésére alkalmasak, gyakorlatilag nem látják a közelgő potenciális gazdát, csupán az érintésre, mechanikai ingerekre reagálnak, és bármilyen arra járó állatba belecsimpaszkodnak. A vérszívásra alkalmas testtájakra azután kémiai ingerek vezetik őket. A rajtunk sétáló nagy testű, mélyvörös és arany színű Dermacentor fajok legtöbbször ugyan felfedezik, hogy rossz lóra tettek, és a hosszú felfedezőút után végül csalódottan elhagyják testünket, ám előfordulhat, hogy mégis kedvezőnek ítélik meg a feltételeket, és ritkán belénk fúrhatják szájszervüket.
4.) A hím kullancs nem szív emberi vért?
A hím kullancsokat viszonylag könnyen elkülöníthetjük a nőstényektől. Az Ixodes ricinus faj esetén a fekete háti lemez a hímek teljes hátoldalát beborítja, míg a nőstényeknél csak az előtestet fedi, utótestük pedig a hímekénél jóval nagyobb, jellegzetes vörös színű. Azonban a hímektől sem kell kevésbé tartani. Ugyanúgy felkapaszkodik az emberre, és bizony, párzás előtt szív némi vért, ám nem duzzad meg úgy, mint a nőstény, és nem is tölt napokat egy helyben. Csupán a párzáshoz gyűjt energiát. Általában még a gazdatesten felkeresi a táplálkozó nőstényeket, és akkor párosodik azokkal, amikor a nőstények még nagyban lakomáznak.
5.) Találtam magamban egy kullancsot. Megfertőződhettem?
Ha egy kullancs megfelelő helyet talált magának és megkezdte a vérszívást, az még nem jelenti azt, hogy bármilyen kórokozó jutott volna a vérünkbe, ami aztán Lyme-kórt, agyhártyagyulladást vagy egyéb megbetegedést okoz. Célszerű egy-egy túra után azonnal átnézni egész testünket. Ha néhány órája telepedett meg rajtunk a kullancs, akkor még alig-alig kezdett táplálkozni. Ha ilyenkor – helyesen és szakszerűen – távolítjuk el, szinte biztosan megelőzhető, hogy bármivel is megfertőződjünk. Érdemes azonban észben tartani, hogy a kullancsok a ruházatunkban is megbújhatnak. Ha ezeket mosás nélkül öltjük magunkra, akár néhány nap után is ránk találhat egy abban meglapult kullancs. Ez azért különösen veszélyes, mert ha nem járunk erdőben és a legutóbbi túra után már átnéztük magunkat, akkor sokszor már csak napok múltán, egy jókorára hízott kullancsot találunk magunkon, például zuhanyozás közben. Minél tovább táplálkozik belőlünk egy kullancs és minél inkább megtelik vérrel, annál nagyobb eséllyel öklendezi majd vissza béltartalmát testünkbe, s azzal együtt a benne élő kórokozókat is. A béltartalmát azonban egy frissen belénk kapaszkodott kullancs is képes visszaöklendezni, ha nem kellő gonddal járunk el az eltávolítása során.
6.) Találtam magamban egy kullancsot. Hogyan távolítsam el?
Ez túrázók körében egy olyan hétköznapi probléma, ami miatt szükségtelen orvost felkeresni. Mi magunk is megtehetjük különböző eszközök segítségével. Kifejezetten e célt szolgálja a kullancseltávolító csipesz és kanál. Akár egy megfelelően kialakított szemöldökcsipesz is alkalmas lehet, csupán arra kell ügyelni, hogy azzal ne nyomjuk meg az állat utótestét, mert ekkor magunkba préselhetjük a béltartalmát is. A csipeszekkel egyszerűen kihúzhatjuk, vagy óvatosan „kitekerhetjük” a kullancsot a bőrből. Jó szemmel megáldott kalandvágyók kísérletezhetnek azzal is, hogy egy hajszálból hurkot kötnek és ezt húzzák rá a kullancsra, minél közelebb a bőrhöz. Egyetlen rántással eltávolítható az állat.
Akik azonban nem kívánnak speciális eszközökkel bíbelődni, óvatosan, körömmel közvetlenül a bőr fölött megfogva az állat testét ugyanúgy eltávolíthatják azt, mint bármelyik csipesz segítségével.
Sosem szabad olajjal, krémmel bekenni a csípés környezetét, illetve magát a kullancsot. Ilyen esetben ugyan sokszor valóban előbújik, ha nem jut elég oxigénhez (ám el is pusztulhat), de mindenképpen nő annak a veszélye, hogy belénk öklendezi a béltartalmát és az esetlegesen hordozott kórokozókat.
7.) Megpróbáltam eltávolítani a kullancsot, de beszakadt a „feje”. Megfertőződhetek?
A kullancsnak nincs feje, erős, számos kampószerű pikkellyel borított szájszervét fúrja bőrünkbe. Ezt sokszor nehéz eltávolítani a kullanccsal együtt. Ha azonban a kiszedés során a szájszerv mégis leszakad, akkor elválik a számunkra legveszélyesebb résztől, a kullancs testétől és belétől. Ha nem nyomtuk meg túlzottan a kullancsot eltávolítás közben, akkor nincs mitől tartanunk. A szájszerv lassan kilökődik majd, akár egy szálka.
8.) Kirándulás közben hogyan találnak meg a kullancsok?
Létezik olyan tévhit, miszerint a fák lombkoronájából vetik ránk magukat, akár a ninják. Ennél sokkal prózaibb a helyzet. Legtöbbször fűszálak, lágyszárú növények csúcsain, cserjéken várják az arra járó állatokat, első lábpárjukat szélesre tárva, hogy belénk kapaszkodjanak. Szinte alig kell letérni az útról, elegendő, hogy egy magányos fűcsomót végigseperjünk nadrágunk szárával, s egy ott várakozó példány ránk is akaszkodhat.
A mozgáson kívül képesek érzékelni a hőt, az általunk kilélegzett szén-dioxidot és számos egyéb kémiai anyagot. Izzadmányunk egyedi kémiai összetétele felelős azért, hogy a kullancsok vonzónak találnak-e bennünket, avagy sem. Engem nem kedvelnek, így szinte akárhol csúsztam-másztam az avarban, alig-alig volt rá példa, hogy hazavittem volna egyet is. Sok kullancsfajnak van ugyan szeme, ám ezekkel csupán a fény-árnyék viszonyokat és a mozgást képesek detektálni.
9.) Mit viseljek egy kiránduláson, hogy elkerüljem a kullancsokat?
Bármit. Sokan esküsznek a bakancsba tűrt nadrágszárra, kamáslira. Ezek a trükkös jószágok szinte bármin megvetik a lábukat és megtalálják majd a ruházatunk alá vezető rést. Én jobban szeretem a rövidnadrágot, mert ha egy kullancs a szőrszálak között elkezd felfelé kapaszkodni a lábamon, azt rendszerint megérzem, így le tudom söpörni magamról. Azt gondolhatnánk, hogy a világos, színes ruházat esetleg vonzza a kullancsokat, erről azonban szó sincs. A kullancsok nem látnak színeket. Ellenben mi magunk sokkal könnyebben észreveszünk egy rajtunk sétáló, sötét színű, apró parazitát, ha a nadrágunk fehér vagy világos, homogén színű, nem pedig terepmintás. Igaz, a rikító színű (pl. sárga) ruházat óhatatlanul vonzza majd az erdők és mezők egyéb ízeltlábúit, például a szárnyas levéltetveket.
10.) Milyen veszélynek van kitéve a kutyám és macskám?
Sajnos házi kedvenceinket sok olyan faj is kedveli, amelyek az embert nem. A nagy testű, vöröses alapon arany márványozású kutyakullancson (Dermacentor reticulatus) kívül számos Ixodes és Haemaphysalis faj is megtelepedhet rajtuk, ezért fokozottan figyelni kell az állatainkra. Mivel jóval több faj leselkedik rájuk, jóval többféle kórokozóval is megfertőződhetnek, a betegségek közül pedig a legismertebb a babesiosis, amelyért a Babesia canis nevű egysejtű a felelős. Ha tehát kertjeinkben nem csupán gondozott, kevés fűfajból összetevődő pázsit virít, hanem fel-felüti fejét a „gaz”, illetve rendszeresen járunk kutyát sétáltatni a környező erdőkbe és mezőkre, érdemes kedvenceinket a megfelelő kullancs elleni készítményekkel kezelni.
11.) Hogyan védekezhetek?
Számos mesterséges és természetes kullancsriasztó szer ismert, hatékonyságuk típusonként eltérő. Érdemes azokat a testrészeinket kezelni ezekkel a szerekkel, amelyekre a legnagyobb eséllyel kapaszkodhatnak kullancsok (lábak, kezek). Ha azonban lefekszünk az avarba vagy keresztülvágunk a bozóton, bármelyik testrészünkre rákapaszkodhat egy kullancs. A védelem semmi esetre sem 100 százalékos és mindössze néhány órán át tart, ezért túra után mindig nézzük át magunkat!
Fontos megemlíteni azonban a betegségek elleni védekezést is. A bakteriális eredetű fertőzések mellett az egyik legveszélyesebb a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancsencephalitis). Azoknak, akik gyakran járják az erdőt és sűrűn találkoznak a kullancsokkal, érdemes megfontolni a kullancsencephalitis elleni védőoltás beadatását. Az alapimmunizálás három vakcinából tevődik össze, az első oltást követő 1-3 hónap múlva kell beadni a második oltást, és ezt követő 9-12 hónap múlva a harmadikat. Van lehetőség gyors védettség kialakítására, ebben az esetben a három oltás beadása egy hónapon belül megtörténik.
12.) Nem szeretem a kemikáliákat, de hallottam egy új, ultrahangos kullancsriasztóról, amely azonban drága. Vajon működik?
A kullancsok legfontosabb érzékszervei a mechanikai és kémiai (szag)érzékelő struktúrák, hangot nem hallanak, csupán rezgéseket éreznek. Egyelőre nem nyert egyértelmű megerősítést, hogy hangra bármilyen formában, pláne elkerüléssel reagálnának-e.
Kiterjedt kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy a különböző kullancsfajok hogyan viselkednek a népszerű ultrahangos kullancsriasztók közelében, azonban az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezek az eszközök sajnos alkalmatlanok a kullancsok távoltartására. 2021. áprilisában jelent meg egy publikáció, amelyben kilenc ilyen típusú kullancsriasztó hatékonyságát vizsgálták egy ausztrál kullancsfaj (Ixodes holocyclus) esetében. A leghatékonyabb ultrahangos kullancsriasztó is csupán 19,5 százalékos hatékonyságot mutatott, a többi típus jóval alulmúlta ezt az értéket.
E vizsgálat alapján ugyan általánosítani nem lehet, ám az továbbra sem ismert, mennyire hatékonyak ezek az eszközök más kullancsfajok esetében (főleg olyan szituációkban, amikor a riasztást ellensúlyozza egy hívogató gazda), mindenesetre amíg működésük tudományosan nem megalapozott, addig mindenképpen fenntartásokkal kezelendők.
Írta: Ujvári Zsolt
Először készült fotó erről a ritka állatról
Három egyetemistának sikerült megörökítenie a fajt.
25 éve nem látott állat tűnt fel Tatán
Magyarországon ezelőtt csupán egyszer látták a fajt.
Így segíthetünk most madarainkon
Közleményben hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év elején elvégezhető, a madarakat segítő lépésekre.
Kedvenceink fenyegetik a pilisi vadmacskákat
A Budakeszi Vadaspark által kihelyezett vadkamerák több házi macskát is megörökítettek.
Spanyolországig jutott a mentett magyar gólya
Téli vándorlásával rekordot is döntött.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
