Színes békaszőlő nyomában

Botanikus ismerősöm a lelkemre kötötte, ha a környékünkön találok olyan helyet, ahol színes békaszőlőt (Potamogeton coloratus) tud fotózni, rögtön értesítsem és ő jön. Elment az elektronikus levél, nagy volt a meglepetés mikor pár napra rá megérkezett, kizárólag erre az alkalomra.

A napokban azonban egy újabb állományára bukkantam egy korábban ismert lelőhelyétől nem messze. Szisztematikusan keresve, olyan élőhelyet, amely kedvezhet a faj számára. A színes békaszőlő nem csak hazánkban, hanem Európa-szerte ritka, számos országban pedig már kipusztult. Szinte mindenhol Vörös listás.

Hazákban először az 1800-asévek közepén Budán a Római fürdőn, majd a Budai-hegység meleg vizű forrásainál gyűjtöttek. A békaszőlő a tápanyagokban szegény, jelentős mésztartalmú, tiszta, nagyobbrészt áramló vizekben találja meg életfeltételeit, olykor nedves iszapon is megjelenik. Karsztforrások kifolyói, hévizek kísérője, ahogy neves botanikusunk Boros Ádám fogalmazott. Napjainkra már kezd visszaállni a karsztvízszint, amely a bauxitbányászat idején jelentős károkat okozott, elvesztve számos karsztforrást. Több mint másfél évtizedbe telt ez a folyamat.

Ha az ember ritkaságot talál, mindig sikerélménnyel tölti el, és arra inspirálja, hogy további élőhelyeket keressen, hátha újabb meglepetés koronázza kutakodását. A békaszőlők nem tartoznak a látványos növények közé. Fontos szerepük van a vízimadarak táplálkozásában. Sok fajukat a vízimadarak terjesztik. A kutatók kimutatták, hogy magjuk jobban csírázik, ha áthalad madarak bélcsatornáján.
Védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.