Nemkívánatos udvarlás a tengerben

A nagy tengerikígyók (Aipysurus laevis), melyek egyébként igen erős a mérgük, rángatózó cikkcakk-mozgással odaúsztak a korallzátonyokon nézelődő búvárhoz, gyakran rácsavarodtak annak karjára vagy lábára. Nem természetes azonban, hogy provokáció nélkül „támadjanak”, már csak azért sem, mert alapvetően ezek a kígyók elmenekülnek, elbújnak az ember elől, és erre rengeteg lehetőségük is volna egy korallszirt zegzugos helyszínén.
Három ausztrál kutató igyekezett kideríteni, mi válthatja ki ezeket a különös, ám nem ritka támadásokat, hisz így lehet a búvárokat felkészíteni csak arra, miként kerülhetik el az egyébként potenciálisan halálos mérgű kígyókkal való találkozást. Az eredményeket a Scientific Report folyóiratban közölték.

A Nagy Korallzátony közelében végzett megfigyeléseket elemeztek, 154 olyan eset leírást elemeztek, amelyekben a nagy tengerikígyó rátámadt egy búvárra. Az analízisből kiderült, hogy a kígyótámadásokat leggyakrabban az állatfaj párzási időszaka során élték át a búvárok, és az is világossá vált, hogy a támadók közt a hím kígyók voltak többségben. Az a mozdulat, ahogy rátekeredtek a búvárok végtagjaira, az udvarlás része normális esetben. A kutatók úgy vélik, hogy az esetek nagy részében egyszerűen eltévesztik az udvarlás tárgyát a kígyók, illetve egyes esetekben rivális kígyónak nézik a búvárt az állatok. Az alábbi videóban egy kígyó-búvár találkozás percei láthatóak, s jól látható, hogy a kígyó alaposan megvizsgálja a búvárt.

Furcsa persze, hogy miként keverhetnek össze egy kígyóra nem igazán hasonlító embert a fajtársaikkal. A nagy tengerikígyó ugyan viszonylag jól lát kígyó voltához képest, ám víz alatt, a speciális fényviszonyok ezen rontanak, korábbi vizsgálatok is ezt mutatták. Az ember hosszú végtagjai, főként úszó mozdulatok közben hasonlíthatnak egy másik kígyóra, ha a környezetből kiszakítva nézzük, talán maguk a kígyók is csak erre koncentrálnak.

A tengeri kígyók, mivel a kígyók feromonjai nem vízoldékonyak, nem tudják más módon azonosítani a fajtársakat, csak azzal, ha odamennek és megízlelik a nyelvükön lévő kémiai receptorokkal. Gyakori volt, hogy akkor „támadtak” az emberre a kígyók, ha épp kislisszant az ölelésükből a nőstény, így azt keresték, ám egy búvár jött szembe.
Nem ez az egyedüli tengeri kígyófaj, amelynél tapasztaltak ilyet, ám a másik, szintén gyakran búvárra „támadó” faj nem mérges. Szintén gyakori, hogy egy-egy kígyó (ismét más fajokba tartozó), ha megzavarják, megkergetik, búvóhelyként használja az embert, és hozzásimul.

A kutatók azt tanácsolják a búvároknak, ha ilyen „kígyótámadás” éri őket, igyekezzenek nyugodtan viselni, hagyni, hogy az állat megízlelje a nyelvével őket (lásd a fentebbi videóban), ebből világossá válik számára, hogy nem egy másik kígyóval van dolga, s el fog úszni. Annak az esélye, hogy egy ilyen szituációban marjon a kígyó anélkül, hogy bántalmaznák, megsebesítenék, egészen valószínűtlen. Ha lehet, ne kezdjenek menekülni a búvárok, mert az egy felajzott kígyó hím számára csak fokozott kihívás, és nem biztos, hogy a búvár úszik gyorsabban…