Csak a tiszta vizet kedveli ez a védett vad növény
A Veszprém megyei Nemeshany falu határában fekvő Sárosfői-halastavaknál a tavak szegélyében napjainkban találkozhat a kiránduló a képen látható érdekes növényfajjal.
A sulyom (Tarpa natans) európai Vörös Könyves faj, hazánktól nyugatra már ritkaságnak számít. Indikátor növény – kizárólag csak tiszta vizekben fordul elő, ahol eltűnik, figyelmeztet a vízminőség romlására.
Tavak, holtágak egyéves, kezdetben iszapban gyökerező, később úszó hínárrá váló érdekes növénye. Augusztus hónapban jelennek meg a vízfelszíni levelek, amelyek rombusz alakúak. Termése roppant jellegzetes: 2-4 hegyes szarvat, más nézőpont szerint koronát visel, amely szeptemberben érik be.
A sulymot hazánkban régóta ismeri és kedveli. Kitaibel Pál, Jókai Mór és más szerzők írásaiból tudjuk, hogy a sulyom termését ember és állat egyaránt fogyasztotta. A tüskés termést főzve, sütve csemegeként ették, lisztjéből kiváló kenyeret sütöttek régen. A növényt késő ősszel és télen a mederfenékből tapogatókkal gyűjtötték. A közkedveltségére utalnak a népi elnevezései is, mint: vízigesztenye, vízidió, vízimogyoró.
A 20. század közepén egyes alföldi városokban annyira dívott a sulyom evése, hogy a piacokon úgy árulták, mint a gesztenyét, és a nép oly nagy tömegben fogyasztotta, hogy a szétdobált szúrós sulyomhéjak szinte lehetetlenné tették a mezítláb járkálást. A levélzete a lovak takarmányául szolgált.
A sulyom napjainkban egyes helyeken nagyon megritkult, veszélyeztetett növényé vált, hazánkban védelem alatt áll.