Világító darázsfészkek

Az Ázsiában élő papírdarázs (Polistes) fajok esetében fedezte fel nemrégiben egy francia-vietnámi kutatócsoport, hogy a fészkeik UV-fény hatására rendkívül erősen fluoreszkálnak. Minden esetben a fészkek egyedi, hatszögletes kamráinak lezáró burkolata volt világító anyagú. E zárósapkák nem a fészek többi részét alkotó összerágott faanyagból (vagyis a darázsnem nevét adó „papírból”) állnak, hanem selyemszálakból, amelyek a fluoreszcens fehérjéket tartalmazhatják. A kutatók a felfedezést követően a világ számos helyéről szereztek papírdarázs-fészkeket, s azokat is megvizsgálva és fényüket megmérve kiderült, hogy gyakorlatilag minden fajé világít valamennyire, fajonként eltérő intenzitással, s kissé eltérő hullámhosszal.

A lezáró burkolatot a darázsivadékok átalakulásának idejére kapja a fészek: a már kellően fejlett lárva saját maga készíti, selyemszálat szőve bezárkózik. Mivel sem a kifejlett darazsak, sem a fészek „papírból” álló része nem fluoreszkál, csupán ez a lezáró sapka, a kutatók elgondolkodtak, minek köszönhető, mi célt szolgál a fluoreszcencia.

A fluoreszcens anyagok elnyelik az UV-sugárzás jelentős részét, s ennek energiáját felhasználva bocsátják ki saját fényüket. Ez azt jelenti, hogy a fluoreszcens „burkolat” mögé jelentősen kevesebb UV-sugárzás jut be, ezért az átalakulóban lévő lárvát sem éri e DNS-károsító hatású sugárzás. Mivel a metamorfózis során különösen sérülékenyek a darazsak a rengeteg sejtosztódás miatt, ezért elég sok értelme lenne ennek a védelemnek.

Azonban nem feltétlenül ez a fluoreszcencia feladata. Lehet az is, mivel e rovarok kiválóan látják a fény UV-tartományát is, hogy a fészekre hazatérő darazsaknak segít gyorsabban megtalálni az utat, kevésbé jó fényviszonyoknál, pl. felhős időben, vagy alkonyatkor. Az is könnyen előfordulhat azonban, hogy csupán véletlen melléktermék a világítás, valamely ősi, mára elveszett feladathoz kapcsolt tulajdonság maradéka, amely azért nem tűnt el az evolúció során, mert nem volt káros hatása.