Tanítással segítik a papagájok visszatelepítését

A Texas A&M Egyetem kutatói a szabadon repülő madarak tanításának módszerével segítik az állatok természetbe illeszkedését. E módszerek segítségével a papagájok megtanulnak alapvető vezényszavaknak megfelelően viselkedni, például elkerülni a ragadozók jelentette veszélyt, s így a szakemberek új, vadon élő papagájcsapatokat alapíthatnak.

Az egyetem két kutatója, Constance Woodman és Donald Brightsmith nemrégiben a világ legsikeresebb papagájoktatójával, Chris Biroval dolgozott együtt egy projekten, amelynek során Biro évtizedek óta alkalmazott tanítási módszereinek egyes lépéseit rögzítették, hogy azokat a papagájok visszavadításában használni tudják majd. A texasi szakemberek most azért dolgoztak együtt az oktatóval, hogy a módszereket végre részletesen leírják, s így azok segítségével azután bármikor, bárhol segíteni lehet a papagájok visszatelepítését.

A veszélyeztetett papagájokat és arapapagájokat kikelésüktől fogva emberek nevelik fel, ezért szükséges a tanításuk, minek köszönhetően elsajátítják azokat a képességeket, amelyekre a vadonban szükségük lesz. Woodman és Biro egy 37 egyedből álló csapat tagjait összesen több mint 500 órányi szabad repüléses kiképzéssel tanították meg „papagájul” viselkedni (ennek részleteit lentebb a videóban láthatjuk). Eközben a madarak elsajátíthatták, miként ismerhetik fel és kerülhetik el a ragadozókat, megtanultak összetartozó csapatban repülni és élni, navigálni, élelmet keresni, egyre összetettebb terepviszonyokban repülni, megkülönböztetni a veszélyes és a veszélytelen helyzeteket, s megtanulták elkerülni az olyan veszélyforrásokat, mint az autók vagy a kutyák. Biro módszerének helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a képzések során egyetlen egy madárnak sem esett baja ragadozók miatt, illetve egy madár sem hagyta el a kiképzési területet. A kézen nevelt és azután szabadon engedett papagájok esetében a vadítás sikertelenségét a legtöbb esetben az okozza, hogy az emberi környezetben felnőtt madarak nem ismerik fel és nem félnek a ragadozóktól, így azok különösebb megerőltetés nélkül le tudják vadászni a nagy gonddal nevelt madarakat. A második legnagyobb probléma az, hogy a vadonban megrémülnek a kézen nevelt madarak, s ahelyett, hogy csapatként élnének tovább, ahogyan természetes volna, ijedtükben szétszélednek.

A texasi szakemberek Biro nonprofit szervezetével, a Bird Recovery Internationallel közösen brazil és hondurasi projektekben fogják gyakorlatban alkalmazni a módszereket. Az alapelv az, hogy egy kézen nevelt és a speciális módszer alapján veszélyelkerülésre, ragadozó-elkerülésre tanított papagájcsapathoz a nem betanított, de ember által nevelt s kiengedett madarak is csatlakoznak. Ekkor a betanított egyedek együtt tartják a tapasztalatlan csapatot. Az együttlét során átadják a tudásukat a többieknek anélkül, hogy azok az emberrel kötődést alakítanának ki (ez a személyes tanulásnál elkerülhetetlen), így sikeres, vadon, szabadon élni képes madarak kerülnek a szabadba. Ha ez egy helyszínen megtörtént, akkor az ember által betanított csapat visszahívható, majd egy újabb helyszínen kiengedve őket az ottani további madárállományt is megtaníthatják a túlélés titkaira.