Stresszelik-e a bálnákat a turistahajók?
Az elmúlt években megtöbbszöröződött a bálnaleső turistahajók száma Izland északi partjainál, de nem tudni, milyen hatással vannak magukra az állatokra, ezért készül most egy új felmérés.
A bálnales jó üzlet, kérdéses azonban, hogy mennyiben fenntartható? Vajon a bálnák miként viselik, hogy a rájuk kíváncsi turisták a közelükbe hajókáznak? A Whale Wise nevű, fiatal kutatókból álló bálnavédő szervezet feladatául tűzte ki, hogy tudományos módszerekkel méri fel az Észak-Izlandon található Skjálfandi-öbölben, mennyire stresszeli a bálnákat a turizmus ezen speciális ágazata. A céljuk az, hogy az eredmények segítségével mind a bálnák, mind a turisták számára problémamentessé tegyék az ágazatot.
A kutatás 2019-ben kezdődött el, és kétféle megközelítéssel operál. Egyrészt a helyi lakosság és a halászok ismereteit gyűjtik össze a bálnák előfordulásáról és az emberekkel kapcsolatos viselkedéséről, másrészt pedig már konkrét méréseket végeztek a bálnák által kifújt levegő elemzésével.
Ez utóbbit egy kereskedelemben kapható drón, két vállfa és néhány petri-csésze segítségével végezhetik el: a petri-csészéket a vállfákra applikálva lelógatják a drón aljáról, és az így előkészített mintavételező „műszer” azután a levegőért a felszínre érkező bálnák kifújta párában átrepül (ez persze nem kis ügyességet igényel az irányítótól).
A párafelleg nemcsak az elhasznált levegőt tartalmazza, hanem többek közt az állat számos biológiai jellemzőjére, egészségi állapotára utaló molekulákat is, így például a kortizol nevű stresszhormont is. A begyűjtött mintákat azután az Edinburgh-i Egyetemen elemzik, s az analízis során kiderül, milyen magas az adott bálna stresszhormon-szintje. A hormonmérések mellett víz alatt mikrofonokkal a bálnák hangját, illetve a tenger hangvilágát is rögzítették.
A kezdeti, 2019-es munkát 2020-ban már négy izlandi öbölben folytatták, amelyekben eltérő volt a hajóforgalom, így össze tudták hasonlítani a kutatók azt, hogy mennyiben stresszeli a bálnákat a hajók jelenléte.
A Phys.org beszámolója szerint bár 2020 a járvány miatt csendes év volt, de 2019-ben Izlandon 360 ezer fő vett részt a bálnaleső hajóutakon, s ennek kb. a harmada a Húsavíkból induló Skjálfandi-öbölben utazó hajókra. Korábban a bálnákat érintő zavarást csak a viselkedés megfigyelésével vizsgálták, s egy Reykjavík közeli öbölben végzett megfigyelés alapján a csukabálnákat például zavarta a táplálkozásban a sok hajó, azonban csak rövid ideig, az állatok fittségét nem befolyásoló mértékben. A mintagyűjtéssel a Whale Wise kutatói ennél sokkal pontosabb adatokat kapnak majd. Eddig 59 bálnától tudtak a kifújt párafellegekből mintát venni, ám legalább 100 mintával szeretnének elemzést végezni, hogy a kapott eredmény elég átfogó legyen. 2021 nyarán egy francia környezetvédelmi csoporttal, az Unu Mondo Expedition-nel együttműködésben tevékenykedtek.
Talán kevésbé ismert tény, hogy a bálnák nemcsak fenséges lények, hanem rengeteg szén-dioxid megkötése is a „számlájukra írható”, átlagosan 33 tonna. Ha a bálnák létszáma újra annyi lenne, mint a bálnavadászat korszaka előtt volt, akkor az élettevékenységük révén évente több százmillió tonna szén-dioxidot vonnának ki a légkörből, ez kb. annak felelne meg, mintha hirtelen kinőne a semmiből egy 2 milliárd felnőtt fából álló őserdő. Egy bálna átlag 60 évet él, így a számok valóban rendkívüliek!
Bár Izland a bálnavadászatot a nemzetközi tiltások ellenére 2003-ban ismét legalizálta, már harmadik éve egyetlen bálnát se ejtettek el az ország bálnavadászai, mivel nem éri meg anyagilag. Reméljük, ez már így is marad!