A mini sáskák, amelyek túlélték a dinoszauruszokat
Világszerte több mint 2000 ismert fajuk van azoknak a törpe termetű sáskáknak, amelyek legalább 230 millió éve bolygónk lakói.
A tövishátúsáska-félék (Tetrigidae) az egyenesszárnyúak egyik ősi családja, ahová 2 centisnél kisebb (általában jóval kisebb), trópusi erdőkben, vagy vizes élőhelyek közelében lakó állatok tartoznak. Ha egy ilyen mini sáskával találkozunk, jó eséllyel azt fogjuk hinni, hogy egy „normál” sáska fiatal példányát látjuk, már ha persze észrevesszük az apróságot. A tövishátúsáska-féléknek hat faja él hazánkban, Európában is csupán 11.
Ezek a mini sáskák általában mohákat, algákat esznek, számos fajuk vízhez kötött életmódú, tudnak a vízfelszínen, vagy egyes esetekben a víz alatt úszni. Közös jellemzőjük a megnyúlt, gyakran a testnél is hosszabb nyakpajzs.
E mini sáskák már léteztek, amikor az első dinoszauruszok megjelentek, és vígan éltek tovább, mikor az utolsó dinó is elpusztult, mégis sokkal kevesebbet tudunk róluk. A legtöbb tövishátúsáska-kutató az európai és az észak-amerikai fajokat vizsgálja, holott e régiókon kívül is igencsak sokszínű állományukkal találkozhatunk.
Josip Skejo, a Zágrábi Egyetem zoológusa egészen újszerű megközelítést alkalmaz ezen állatkák vizsgálatához: a közösségi média, a különféle fotós platformok, és az iNaturalist természetbúvár fotós portál sokmilliós adatbázisában keresi a ritkán látott fajokat.
E munkája olyannyira sikeres, hogy 2020-ban egy Facebook-fotón meglátott állatról kiderült, hogy korábban még nem leírt ausztrál fajról van szó, így a közösségi médiának és a fotókat posztoló civil kutatóknak köszönhető a felfedezés. Később, szintén e platformoknak köszönhetően kiderült, hogy egyes, ritkának vélt fajok mégsem oly ritkák.
A mini sáskák, amelyek túlélték a dinoszauruszokat
A Zookeys taxonómiai szaklap kiadója, a Pensoft blogjában Skejo számtalan trópusi mini sáskát mutatott be, különös tekintettel azokra az állatokra, amelyek különleges külsővel rendelkeznek, amelyek például színes mintázatúak, bizarr tüskéket és más kinövéseket hordanak a hátukon.
Vulkánoktól is függ a gyöngybagoly színe
A gyöngybagoly világszerte elterjedt madár, amelynek számtalan alfaja van, ám jól ismert, hogy vannak világos és sötét tollazatú változatai.
Információs füzet a beporzóbarát városokról
Az Ökológiai Kutatóközpont új kiadványa azoknak készült, akik szeretnék élhetőbbé tenni településüket, saját maguk környezetét, és persze mindazoknak, akik szeretnék megérteni, miért is fontosak ezek a rovarbarát területek.
Villámok és liánok
A trópusi erdőkben egyre gyakoribbá válnak mind a villámcsapások, mind a liánok, s ez utóbbiak ráadásul a villámok károkozását is fokozzák.
Hogyan élték túl a jégkorszakot az antarktiszi ízeltlábúak?
Az állatok ugyan a jeges kontinensen élnek, ám nem a jéggel állandóan fedett területein.
A cetcápák különös látási képességei
Az óriási hal különleges látását egy olyan génmutáció teszi lehetővé, ami az emberben egy örökletes, éjszakai látáskieséssel járó problémához vezet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
