A mini sáskák, amelyek túlélték a dinoszauruszokat
Világszerte több mint 2000 ismert fajuk van azoknak a törpe termetű sáskáknak, amelyek legalább 230 millió éve bolygónk lakói.
A tövishátúsáska-félék (Tetrigidae) az egyenesszárnyúak egyik ősi családja, ahová 2 centisnél kisebb (általában jóval kisebb), trópusi erdőkben, vagy vizes élőhelyek közelében lakó állatok tartoznak. Ha egy ilyen mini sáskával találkozunk, jó eséllyel azt fogjuk hinni, hogy egy „normál” sáska fiatal példányát látjuk, már ha persze észrevesszük az apróságot. A tövishátúsáska-féléknek hat faja él hazánkban, Európában is csupán 11.
Ezek a mini sáskák általában mohákat, algákat esznek, számos fajuk vízhez kötött életmódú, tudnak a vízfelszínen, vagy egyes esetekben a víz alatt úszni. Közös jellemzőjük a megnyúlt, gyakran a testnél is hosszabb nyakpajzs.
E mini sáskák már léteztek, amikor az első dinoszauruszok megjelentek, és vígan éltek tovább, mikor az utolsó dinó is elpusztult, mégis sokkal kevesebbet tudunk róluk. A legtöbb tövishátúsáska-kutató az európai és az észak-amerikai fajokat vizsgálja, holott e régiókon kívül is igencsak sokszínű állományukkal találkozhatunk.
Josip Skejo, a Zágrábi Egyetem zoológusa egészen újszerű megközelítést alkalmaz ezen állatkák vizsgálatához: a közösségi média, a különféle fotós platformok, és az iNaturalist természetbúvár fotós portál sokmilliós adatbázisában keresi a ritkán látott fajokat.
E munkája olyannyira sikeres, hogy 2020-ban egy Facebook-fotón meglátott állatról kiderült, hogy korábban még nem leírt ausztrál fajról van szó, így a közösségi médiának és a fotókat posztoló civil kutatóknak köszönhető a felfedezés. Később, szintén e platformoknak köszönhetően kiderült, hogy egyes, ritkának vélt fajok mégsem oly ritkák.
A Zookeys taxonómiai szaklap kiadója, a Pensoft blogjában Skejo számtalan trópusi mini sáskát mutatott be, különös tekintettel azokra az állatokra, amelyek különleges külsővel rendelkeznek, amelyek például színes mintázatúak, bizarr tüskéket és más kinövéseket hordanak a hátukon.
Röptében kapja el zsákmányát ritka madarunk
A kormos légykapó megnevezése nem a véletlen műve.
Emberi segítséggel biztosabb egyes lepkék túlélése
A veszélyeztetett lepkefajok egyedszáma évente 8 százalékkal csökken, egy évtized alatt felére esik az állományuk nagysága.
Ilyen lehet zuhanó repülőről süllyedő hajóra esni
Megpróbáljuk rekonstruálni, mi is zajlott egy kerti madáritató vizén.
Virágzik hazánk egyetlen őszi orchideája
Az áruházak, virágüzletek polcain megszokott ökölnyi virágú egzotikus orchideákhoz képest az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) szinte láthatatlan. Ahogy a neve is mutatja, a kora ősz jellegzetes, ám apró termete miatt nehezen észrevehető virága. Rövid füvű réteken, kaszálókon él, és nem minden évben fejleszt virágot.
Száz fecske húzta meg magát az elhagyott épületben
Az ifj. Vasuta Gábor által megfigyelt madarak a hideg elől húzódtak be egy használatban lévő hodályba.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
