Legeltetéssel az inváziós fásszárú fajok ellen!

A legeltetés azonban hatékony védelmet jelenthet az árterekben terjedő inváziós fásszárú fajok ellen az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tanulmánya szerint, amely a Journal of Environmental Management szaklapban jelent meg.

A kutatásban azt vizsgálták, hogy a nemesnyarasok területén folyó szarvasmarha-legeltetés hogyan hat az inváziós fásszárú fajok mennyiségére, a gyepszint fajgazdagságára, valamint a legelhető füvek mennyiségére – tájékoztatta az ELKH az MTI-t.
A folyók árterein számos tájidegen fásszárú faj nagyon hatékonyan telepszik meg és terjed, gyakran sűrű, szinte áthatolhatatlan állományokat alkot. A sűrű, zárt állományok alatt pedig kipusztul a honos növényfajok zöme, nem marad legelhető gyep sem, ezenfelül áradáskor a víz csak nagyon lassan folyik a benőtt területen, ami jelentősen növeli az árvízkockázatot is. Magyarország, valamint a Kárpát-medence ártereinek többségében is súlyosan veszélyeztetik a biodiverzitás fennmaradását ezek a gyorsan terjedő, tájidegen növények.
A természetvédelem egyik legnagyobb kihívása a hatékony, mégis természetkímélő stratégiák kidolgozása az özönnövények terjedésének megakadályozására és visszaszorítására – mutatnak rá. A háziállatok legeltetése más technológiákkal együtt (például kaszálás, szárzúzás) jó alternatív gazdálkodási megoldás lehet, ám pontos hatását eddig alig dokumentálták. Ezt a hiányt pótolta a szerzők, Demeter László, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) erdőökológusa és Molnár Ábel Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem PhD-hallgatója tanulmánya.
Az összegzés szerint Magyarországon már szinte teljesen eltűntek a hagyományos erdei legeltetési rendszerek. Ezért a kutatók a Temes folyónak egy olyan szerbiai szakaszát vizsgálták, ahol a gyalogakác (Amorpha fruticosa), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo) jelen vannak az ártérbe telepített nemesnyarasokban, ugyanakkor hagyományos ártéri legeltetés is zajlik.
Megállapították, hogy azokban a nemesnyaras állományokban, ahol intenzív legeltetés folyik, jelentősen alacsonyabb az idegenhonos fásszárú fajok száma és mennyisége, ugyanakkor fajgazdagabb mocsári és réti fajokból álló gyepszint fejlődik, amelyben a szarvasmarha számára is több táplálék található.
A tanulmány rámutat arra is, hogy a hagyományos legeltetés ebben a tájban hármas hasznot hoz a társadalom számára. Egyrészt fennmaradhat a helyi közösségek hagyományos hullámtéri legeltetése, másrészt az árvízi lefolyás is könnyebb a cserjéktől mentes, legelt hullámtéri ültetvényekben, és segíti a biodiverzitás fenntartását is. A nemesnyarasokban folyó legeltetés az erdőgazdálkodó számára is hasznos lehet, mivel a kitermelést megkönnyíti a sűrű jövevény fásszárú fajok hiánya.
Mint a közleményben írják, az olyan jövevény fafajokból álló ültetvényeken, mint a nemesnyár vagy az akác, a 2017-es módosított erdőtörvény már Magyarországon is lehetővé teszi a háziállatok legeltetését, ezzel jelentős akadály hárult el a javasolt megoldás elől.