Ritkán látott bagolylepke a lápréten
Szeretek a lápréteken bóklászni vagy csak egyszerűen végigsétálni rajtuk, ilyenkor a menta illatát lengeti a nyári szellő.
Számomra mesés érzések ezek, egyszerűen ki kell próbálni, és aki fogékony erre, egy ilyen élmény után, egyből örökre elköteleződik.
Egyik legkedvesebb lápréti növényem, az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), augusztus második felében már pirosra színeződik a láprét, a magas növény, bunkós végű tűzpiros virágai lengedeznek, egyes helyeken hatalmas tömegben. A legnagyobb ilyen vérfüves láprétet Halimba határban láttam, ehhez hasonló csak a Sümeg-Nyírlakpusztai láprét. Ehhez a növényhez köthető egy dunántúli viszonylatban ritka lepkefaj megjelenése a vérfű-aranybagolyé (Diachrysia zosimi). Pár nappal ezelőtt a Somlóvásárhely határában elterülő úgynevezett Holt-tó természetvédelmi terület szélénél lámpáztunk lepkész barátommal, aki először csak reménykedett a vérfű-aranybagoly megpillantásában, majd hatalmas öröm tört ki, mikor éjféltájban megjelent a láprét szélén felállított hófehér lepedő fényén a ritka lepkefaj. Hernyója csak az őszi vérfű növényen fejlődik, a Nyírség északi részén és a Szatmár Beregi síkon viszonylag gyakori.
Védett faj, természetvédelmi értéke 2000 forint.