Halastavak fejdíszes madara

Amikor megérkezik, a színpompás ősz gyakran ellátogatok nagyobb halastavakhoz, bányatavakhoz. Ilyenkor mindig nagy élményt okoz a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) megpillantása.

Korábban a legbiztosabb megfigyelési helye a Várpalota határában található nagy bányatavak egyike volt, ahol költött is, a nádszegély takarásából lesem meg őket. A feketenyakú vöcsök az egyetlen hazai vöcsökfaj, amely telepesen költ, leggyakrabban a dankasirályokkal. Kedveli a sekélyebb vizeket, mocsarakat. Azonban a mélyebb vizű halastavakon, holtágakon időszakonként megtelepedik. Jellemző rá, hogy mikor a kotló madár leszáll a fészkéről, a fészekanyagával betakarja tojásait, így a fehér tojások a rothadó növényi részektől megbarnulnak.

Az első példányok kedvező időjárás esetén, március végén, gyakrabban április elején érkeznek meg elelőhelyükről. Télen akadnak nálunk telelők valamint áttelelők is. Őket leggyakrabban nagyobb tavainkon, a Tisza-tavon, Velencei-tavon és leggyakrabban a Balatonon lehet megfigyelni, ilyenkor nászruhán kívüliek, nem olyan színesek, mint költési időben. Gyakran megfigyelhetőek a telelők Tihanyban a Gödrösi szakaszon.
Tápláléka főleg apró halakból áll, de vízi a rovarokat és lárváikat is fogyasztja. Növényi eredetű táplálékuk békaszőlőfajok, tócsagazok, víziboglárkák és békalenfajok. A vöcskök, récék az imént felsorolt növényfajokat gyakran terjesztik a lábukon egyik élőhelyről a másikra átrepülve. A telet Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger mellékén töltik. Fotózásuk olykor igen nehéz, mert mikor a parton leselkedő embert észreveszik, rögtön lebuknak.
Hazánkban védett madár, természetvédelmi eszmei értéke 100 000 forint.