A szibériai hamuvirág nyomában
Az élmények a legfontosabbak az ember életében, azok az apró örömök, amelyek egy napot bearanyoznak.
Mikor gyermekkoromban a kezembe került Farkas Sándor hazánk védett növényeit felsorakoztató műve, Magyarország védett növényei – Védett természeti értékeink című könyve, nagy áhítattal néztem benne azt a táblát, amely a címben jelzett növényt mutatta be. Sok-sok év telt addig, míg egyszer eljutottunk a legendás Bátorligetre, ahol a fajt próbálták visszatelepíteni, de a terv sikertelennek bizonyult. Újabb tíz esztendő telt el, mikor pár ismerősömmel útnak indultunk Garamfőre, a Garam forrásvidékére, ahol a növény még szép számmal fellelhető. Hazánkból már kipusztult, és nem sok esély van rá, hogy idehaza láthatja a szemlélődő, hiszen egyre melegebb az időjárás.
De térjünk vissza az élményekhez, a piciny apró csodák széppé varázsolják napjainkat. A szibériai hamuvirághoz Szlovákiába utaztunk. Álmomban nem gondoltam, hogy ilyen feltűnő tömegben fogok itt találkozni ezzel a növénnyel, a süppedő mohapárnák között, a friss vizet szállító patak mentén rengeteg gyásztárnics, és májvirág virított. A hegyi billegető frissen kirepült fiókái kéregettek a híd lábánál.
A szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) a Pireneusoktól Szibériáig elterjedt, a Kárpátokban helyenként igen gyakori. Hazánkban a klímaváltozás nagy vesztesei a hűvös lápokhoz köthető növények lesznek.