Pettyes gőték a homokon

Ha a kérdező a tudás vágyával felvértezve mégis önmagában kezdi el a választ megtalálni, akkor valószínűleg a gőték alakja miatt először a hüllők (gyíkok) között keresget, majd a kétéltűeket is fellapozza, és eljut a farkos kétéltűekig, melyek között Magyarországon a közismert szalamandra mellett gőtefajok találhatóak.

A videóban szereplő faj is eshet a vízóra fogságába, hiszen Magyarországon a pettyes gőte a leggyakoribb. Találkozni azért mégsem lehet vele olyan gyakran, hiszen csak sötétedéskor válnak aktívvá, vagy ha esős az időjárás.
Termetük sem óriási, hiszen legfeljebb 10-11 centiméterre nőnek meg. A gőték számára nélkülözhetetlenek a vizes élőhelyek, mert kizárólag csak vízhez kötötten tudnak szaporodni. Vízi életmódot folytató lárváik a növények leveleire lerakott petékből kelnek ki.

A gőték a korai fejlődési szakaszban külső kopoltyúval lélegeznek, ezt gyakran meg lehet figyelni a vízben úszó egyedeknél. Az ivarérett korra azonban ez visszafejlődik, és a gázcsere egy részét a bőr biztosítja, másik részét a tüdő látja el. Nagyon ritkán viszont előfordul az is, hogy ezek a lárvakori bélyegek (külső kopoltyúk) „felnőtt korukra” is megmaradnak. Ezt a jelenséget neoténiának nevezzük.

A gőték között ivari különbségek hada figyelhető meg. A nőstények jóval egyszerűbb mintázatúak: sötétebbek, barnábbak, zöldebbek, elmosódottan csíkosak, és az ajaktól a hátsó lábig egy világos szalag fut végig a testükön, ritkán a hasoldalon narancssárga foltok jelenhetnek meg. Ezzel szemben a hímek jóval díszesebbek, színesebbek, mely a nászidőszakban teljesedik ki igazán. A világos, szürkés alapszínen hosszanti sötét csíkok és sötét pettyek találhatók, amiket a farok alatti kék sáv még inkább kiemel. A háttaraja cakkos vagy hullámos, az úgynevezett farokvitorlával szinte egy egységet alkot. Utóbbi is hasonlóan mintázott, mint a test. A kifejlett pettyes gőték a szaporodási időszakon kívül szívesen tartózkodnak mohás, avaros, gyökerekkel átszőtt helyeken, ha azok a biztonságot jelentő vízterekhez közel helyezkednek el. Így akár árnyékosabb, halmentes, természetesebb kerti tavakban is felbukkanhatnak. A száraz, nyári hetekben a hőség ellen inaktivitással védekeznek, majd az ősz beköszöntével a vizeken kívüli telelőhelyeik felé vándorolnak, ahol gyakran csoportosan telelnek át.

Élőhelyeket a pettyes gőte a Gönyűi-homokvidéken is talál, itt a homokon ezek a természetes és mesterséges vízállások kincsnek számítanak. Néha pedig egy kis emberi besegítés sem árthat, ugyanis a GRASSLAND-HU projekt keretében a tavak helyreállítási munkálatai is folytak a területen. A cél az volt, hogy a több, sokszor kiszáradó tavacska egybenyíljon, így kiszáradáskor a kétéltűek generációi, köztük a pettyes gőték is vissza tudjanak húzódni a mélyebb nem kiszáradó részekre.