A Pantanal halászó jaguárjai

Néhány napja a Mexikóban kutyákra vadászó jaguárokról írtunk, a Pantanal, a világ legnagyobb vizes élőhelye pedig 2020-ban került a hírekbe az ott pusztító hatalmas tűzvészek okán. Most e két téma közös pontjaként a Pantalan halászó jaguárjait mutatta be az Oregoni Állami Egyetem.

Az Ecology szakfolyóiratban közölt tanulmány azt taglalja, milyen életmódot, étrendet tart, és miféle különleges társas viszonyokat ápol a Pantanal jaguárállománya, ehhez a területen kihelyezett kameracsapdák felvételeit, illetve nyomkövetős nyakörvek adatállományát használták fel.

A Pantanal évszakosan elárasztott vizes élőhelyein a jaguárok étrendjének igen jelentős részét a halak és a vízi hüllők teszik ki, ez a világ egyetlen olyan jaguárcsoportja, amelynek étlapjára egészen kis arányban kerülnek emlősök. A különleges adatok mellett a kamerák felvételeiből kiderült az is, hogy ezek az egyébként magányos életmódú nagymacskák rendszeresen játszanak, sétálnak, vagy épp halásznak együtt. Ez a felfedezés pedig ellentmond annak az elképzelésnek, miszerint a jaguárok csak a párzás idején vagy a vadászterület birtokvitái során kerülnek egymással kapcsolatba.

A Pantanal abszolúte védett az emberi jelenléttől, nincsenek utak vagy települések, és a legeltetés is tiltott. A csapadékos évszakban a rovarok tömegei miatt csak tetőtől-talpig beöltözve lehet megmaradni a területen, csak csónakon lehet közlekedni is, így itt a kutatók munkája is kimondottan nehéz. Azonban a területről a szóbeszéd úgy tartotta, hogy igen sok jaguár lakja, ezért is helyeztek ki kameracsapdákat, 2014-2018 közt összesen 59-et, ezek elsöprő többsége sikeresen felvette a jaguárok tevékenységét, illetve a jaguár volt a leggyakoribb emlősállat a felvételeken. 13 jaguárra szereltek fel GPS jeladós nyakörvet, ezekből kiderült, hogy az állatok az idejük 96 százalékát a vizsgált területen (236 négyzetkilométer) töltötték.

A távmegfigyelés mellett a kutatók, amikor a helyszínre mentek, a jaguárok ürülékéből is gyűjtöttek, majd ezek vizsgálatából kiderítették, mit is esznek az állatok: legnagyobb részben hüllőket, és halakat, és mindössze 11 százalékban emlőst – ez szinte kizárólag kapibara (vízidisznó). A halakból az azonosított fajok közé tartozott a csukafejű tigrisharcsa, illetve a vöröshasú pirája is. Az étrend azért is különleges, mert hasonló arányú halzsákmányt csupán a jóval apróbb termetű halászmacska (Prionailurus viverrinus) esetében tapasztaltak, még a mangroveerdőkben élő indiai tigrisek is főként csak emlősöket esznek.

A jaguárok „népsűrűsége” is kiderült: 100 négyzetkilométerre 12,4 egyed jutott, ez pedig igazolta a feltételezést, miszerint a Pantanalt különösen sok jaguár lakja, ez a szám ugyanis 2-3-szor nagyobb, mint Dél-Amerika más jaguár-lakta területeinek egyedsűrűsége.

A kutatók szerint olyan sok a jaguár, hogy ennek köszönhető a felvételeken látott, köztük kialakult, másutt ismeretlen társas viszony is. Az, hogy játékra is jut idejük, a kutatók szerint a táplálékbőségből következhet, hisz így kevesebb időt kell vadászattal tölteniük. A számos, ilyen viszonyt bemutató felvétel közül különösen bájos volt az, amelyen két hím mintegy fél órán keresztül játszott egymással a kamera előtt. Más alkalommal két hímet együtt láttak halászni, mások (GPS nyakörves egyedek) pedig napokon át együtt járták a területet.