Már szavazhatunk a 2022-es Év rovara verseny jelöltjeire

Valószínűleg nem lesz könnyű feladat az idei listából kiválasztani a kedvencet, mivel mindhárom jelölt különleges, látványos, és jól ismert. Amellett, hogy a szokványos módon online szavazhatunk, idén a Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában személyesen is leadhatjuk a voksunkat.

Az Év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.

Ismerkedjünk meg a három jelölttel, ezúttal a rovaróriások birodalmából!

Fűrészlábú szöcske

(Saga pedo)

Hazánk leghosszabb testű rovara, tojócsövével együtt a 11,5 centit is elérheti. Ragadozó, főként sáskákat, de mindenképp élő rovarokat fogyaszt. Nagy termete ellenére ritkán találkozunk vele, egyrészt azért, mert ő maga is ritka, másrészt pedig azért, mert küllemével beleolvad a környezetbe, és alkonyatkor vadászik. A vadászathoz a tüskés, fűrészfogas első két pár lábát – ezekről kapta a nevét – használja, ezekkel ragadja meg és tartja mozdulatlanul az áldozatát.
Az állat legkülönösebb tulajdonsága, hogy nincs hímje. A világon élő állománya pusztán nőstényekből áll, ezek szűznemzéssel szaporodva biztosítják a következő generációkat. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy a faj keveredés nélkül hatalmas területet uraljon (Kínától Portugáliáig megtalálható), ám emellett felveti a kérdést: miként is képes az állat a genetikai sokszínűségre? A petéit hosszú tojócsövével a talajba rakja le, ahol azok évekig fejlődnek. Az utódgeneráció nem egyszerre kel ki, 2 vagy 3, esetenként még több év kell ehhez, így a faj akkor is képes fennmaradni egy helyszínen, ha egy egész év összes egyede elpusztult.

Hazánkban elsősorban a középhegységek sziklagyepein, száraz lejtőin találkozhatunk vele nyáron, ezen kívül Bugacon is él egy állománya, nemrégiben a Kisalföldön is megtalálták.
Védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)

Forrás: Fotók: Boross Károly Emil, Magyar Botond, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0

Óriás tőrösdarázs

(Megascolia maculata)

Talán róla hallottunk a legtöbbet, hiszen félelmetesnek tűnik, és a felületes szemlélő számára a lódarázsra hasonlít, ezért gyakran szóba kerül természetvédő és amatőr körökben egyaránt. Az állat akár 5 centinél is nagyobbra nőhet, ez a méret a nőstényeket jellemzi, s a nőstények feje sárgás vörös, a hímeké fekete. A méret mögött azonban szelíd óriás rejtőzik: magányos életmódú, virágokon, nektárral táplálkozik, és eszében sincs rátámadni senkire.

Életmódja igen szorosan kötődik néhány nagy termetű bogárhoz, elsősorban az orrszarvúbogárhoz, mivel a lárvái e bogár lárváiban fejlődnek ki, az orrszarvúbogáron túl cserebogarakban vagy a nagy szarvasbogárban is megnőhetnek az utódai. A darázsmama leás a földben rejtőző pajorig, megbénítja azt, majd lerakja petéjét, amely a kikelést követően lassanként megeszi a pajort.

Hazánk minden táján, de elsősorban a meleg, napsütötte helyeken él, újabban Budapesten is előfordul. A legnagyobb veszélyt mi emberek jelentjük számára azzal, hogy összetévesztjük a lódarázzsal, és elpusztítjuk. Ez az állat is védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Óriás énekeskabóca

(Tibicina haematodes)

A kabócákat sokan kedvelik, korábban csak a Földközi-tenger vidékén tett kirándulások, nyaralások során hallottuk őket, ám a hazai állomány is köszöni, egyre jobban van. A Balaton-felvidék vagy a Budai-hegyek közt a forró nyári napokon felzúgó, zizegő hangú kórusát egyre többen ismerik fel, még akkor is, ha magát az ágak, lombok közt éneklő kabócahímeket nem is látják. Ezt a különleges muzsikát az állat a potroha tövének membránjaival kelti, és az egyes kabócafajok éneke oly módon eltér, hogy az ének alapján avatott fülű ember el tudja dönteni, mely kabócafaj muzsikál.

Gyakran csak a levetett lárvabőrével találkozik az ember.

Forrás: Önök küldték / Kovács Zsolt

A nagy termetű állat testhossza 3,8-4,4 centi, szárnyfesztávolsága 7,5-8,8 centi lehet (bár repülni ritkán látjuk). Elterjedése Irántól Közép-Európáig tart, és az Ibériai-félsziget kivételével egész Dél-Európában hallhatjuk énekét. A dalon túl külső jegyei is megkülönböztetik rokonaitól, különösen a termete és a szárnyerek vöröses (néha zöld) színezete. Gyakran a talajból kibújt állatok levetett lárvabőrével találkozik az ember.

E faj is védett, természetvédelmi értéke 5 000 forint.

Ha sikerült eldönteni, mely állatra szavazunk, ezt december 6-ig tehetjük meg a Rovartani Társaság honlapján!