Őszi madárles a Somló-hegyen    

Szép idő lévén tíz óra körül már zajos turistacsaptok szállingózott fel a várhoz, így másnap kora reggel ismét elindultam a romokhoz, ekkor sikerült a szépséges hajnalmadárral és társaival összefutni. Ilyenkor az ember nem kívánhat mást, minthogy sok ilyen szép napja legyen.

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a magas hegyek költőfaja, 1000 méteres tengerszint feletti magasságban költ függőleges sziklafalakon, kőfalak üregeiben, mindig olyan helyen, ahol még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem tudja elérni. Ázsiában a Himalájában 3600-5100 méteres magasságig is költ. Évente csak egy fészekalj fiókát nevel.
Többször figyelték meg a Pannonhalmi Apátság és az Esztergomi Bazilika épületén is. 18 cm hosszú kecses madár.
A hegyes, vékony lefelé ívelő csőrét mesterien használja. A sziklarepedések apró zugaiból ügyesen szedi ki az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, amelyek ezekben a zugokban keresnek téli menedéket. Ha a sziklafalról felrepül, egy trópusi pillangóra emlékeztet, hiszen a lekerekített szárnyain a kárminpiros színek jól láthatóvá válnak.
Népi elnevezése a sziklamászó, sziklakúszó, amely arra utal, hogy erős, kapaszkodáshoz jól alkalmazkodott lábát mesterien használja a meredek sziklafalakon. A gyönyörű piros szárnyait csillogtatja a napsugárban, ugyanis előszeretettel mozog a napos részeken, ahol a rovarmozgás intenzívebb. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Keresztcsőrű

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A keresztcsőrűek (Loxia curvirostra) kisebb-nagyobb csapatai szinte egész esztendőben látogatják a számukra eszményi táplálékot jelentő fenyőtobozokat. A táplálékspecialista madarak, a keresztben álló csőrükkel, mesteri mozdulatokkal, a tobozokon fejjel lefelé csüngve, halkan bontogatják a termést, hogy hozzáférjenek a fenyőmaghoz.
Kőrishegyi birtokán a vadász Széchenyi, gyermekkorában nagyon találóan vadpapagájoknak nevezte őket, mert a hímek kárminpiros, míg a tojók mohazöld színezetűek. Sokszor a havas téli napokon is kitartanak, hisz táplálék azaz fenyőtoboz roskadásig van a fákon. És akkor, mint Széchenyi is írta, a hófedte lucon, mint a színes papagájok csüngenek e szépséges madarak. Magyarországon védett madárfaj természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.

Havasi szürkebegy

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

 

A havasi szürkebegy (Prunella collaris) költőhelye, nevéből adódóan, a havasi területen található. A fahatár és a hóhatár között elterülő hegyoldalak sziklás lejtőin, kőgörgeteges részein rakja fészkét, 1800-4000 méter magasságig.  Viszonylag nagy fészke mohából, sok növényi szálból áll, belsejét havasi nyúl, mormota és zerge finom szőrével béleli, ritkább esetben tollat is használ. Fészkébe 4-5 kékeszöld tojást rak.
Nyáron a madarak torka fehéres alapon sűrű fekete foltokkal mintás, télen ez szinte alig látható. Az oldalain található fahéjvörös foltozás csinos külsőt kölcsönöz a madárnak. Farktolla feketésbarna, a tollak hegyi része fehér foltokkal ékes. A nemek egyforma színezetűek.
Magyarországon néhány példányból álló laza, kis csapatai a várromokon és kőbányákban láthatók a tél folyamán. A nálunk telelő példányok tápláléka a sziklák, kövek között található gyomnövények magvaiból áll. Ősszel és tavasszal pókokat, rovarokat, csigákat fogyasztanak. A várromokon telelő egyedeit helyhez is lehet kötni. Erre példa, hogy hazánkban a ’90-es évek elején az egyik várromunknál napraforgómaggal és vegyes fűmag keverékkel ettetek egy kisebb csapatot. Az enyhe, napsütéses időben néha halkan énekelgetnek az itt telelő hímek.