A világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes termáltava

2021.11.08.NG

National Geographic Magyarország

A Föld legnagyobb meleg vizű tőzegfenekű gyógytava, a Hévízi-tó 4,4 hektáron terül el, gyógyhatása világhírű, ám kevesebb szó esik arról, hogy magának a tónak és környékének milyen különleges az élővilága.

Még így november elején is kellemesen meleg a természetes gyógyhatású tó vize, a felszín lágyan gőzölög, párafelhő látható a víztükör fölött. Mindez a fenéken, 38 méter mélyen nyíló forrásbarlang hőjéből származik, ahol nagyjából 90 százalékban 41 Celsius-fokos, és mintegy 10 százalékban 26,3 Celsius-fokos karsztforrásvíz keveredik össze, majd áramlik a tóba 400 l/mp vízhozammal.

Sinka Gábor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője meséli, hogy hideg időben a párafelhő szigetelő paplanként óvja a tó melegét, a körülötte lévő erdő a víz fölött tartja a gőzt. Ha nem lenne ez a véderdő, mely a tó ökológiai rendszerének fontos része, ami nem csak a part eliszapolásának állja útját, de azt is megakadályozza, hogy az uralkodó északi szél elfújja a párapaplant a tóról, így a víz kevesebb hőt veszít. Ez különösen télen fontos, amikor a tó hőmérséklete még akkor is 24-25 fokos, amikor a levegő mínusz 5-10 fokra hűl.

Az árvízmentesítésre telepített véderdők jellemző fái főleg füzek, ám a Hévízi-tó nyugati részén a környező természetes erdőkhöz hasonló, egykor ez is egy parkerdő volt. A többi részen égeres láperdő található, amelyben őshonos égerek, kocsányos tölgyek, magyar kőrisek, füzek, nyarak, illetve betelepített mocsári ciprusok és kínai ősfenyők nőnek.
A tó alján régi, elhalt növények maradványai, azaz tőzeg található – ebben a közegben játszódnak le a baktériumokhoz kötődő, a gyógyhatás szempontjából kulcsfontosságú folyamatok.

Él itt egy unikális baktériumfaj, a Micromonospora heviziensis, melyet 1982-ben írt le a tudomány számára új fajként Clemente Fernandez és Szabó Zsuzsa. A mikroba a világon egyedül a Hévízi-tóban fordul elő. Erőteljes fehérje- és cellulózbontó képessége van; tevékenységével a gyógyiszap kialakulását segíti.

Ponyi Jenő zoológus írta le a szintén csak itt élő Schizopera clandestina heviziensis nevű alfajt, amely az evezőlábú rákok közé tartozik. Ezen apró rákok mérete 1 és 2 mm közötti. Magyarországon csak itt fordul elő három, meleg vizet kedvelő kékalga is, a Pseudanabaena papillaterminata, a P. crassa és az Anomoeoneis serians.

A tó élővilágának különlegessége, az egész világon csak itt élő, őshonos hévízi törpenövésű vadponty. Jellemzője, hogy lassan növekszik, más élőhelyek pontyaihoz képest jóval kisebb a testhossza. A ponty mérsékelt égövön akkor ívik, amikor a vízhőmérséklet 17-20 Celsius-fok közé emelkedik – ez általában május hónapra esik. Más a helyzet a Hévízi-tóban: 2021. február 23-án, 27 Celsius-fokos vízhőmérséklet mellett először figyelték meg a törpenövésű vadponty téli ívását. Más pontyokhoz képest igen karcsú és nyurga a testalkata – látszik rajta, hogy teljesen más táplálékhasznosítást dolgozott ki számára a természet.

Sinka Gábor elmondja, hogy a Hévízi-tóba, illetve a vizét elvezető Hévízi-csatornába számos idegenhonos faj került be, mint például a szúnyogírtó fogasponty. Állítólag az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e – az akkor még Magyarországon is előforduló – maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben szaporodtak el, hogy mindenevőkké váltak.

Felelőtlen akvaristák különféle egzotikus halak egész tárházát engedték el illegálisan. Sinka Gábor említi például a közép-amerikai eredetű szívárványsügért, amely gyakorivá vált a tóban. A fölös vizet elvezető Hévízi‐lefolyó csatornában Takács Péter, a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa kollégáival 2015-ben pompás malawisügért, citromsügért, tűzfejű tarkasügért, jaguársügért, illetve az utóbbi fajnak az ötfoltos tarkasügérrel és/vagy a Parachromis loisellei hallal képezett hibridjét, valamint jukatáni fogaspontyot is fogott.
Az, hogy ikra-, illetve ivadékfogyasztó sügérek is élnek a tóban, veszélyezteti az őshonos vadponty megmaradását.

Szerencsére vannak őshonos állatok is a tóban: a dévérkeszeg, a bagolykeszeg, a compó, a lesőharcsa, a kockás sikló, a vízisikló, a mocsári teknős és a kis vöcsök. Télen, amikor a Balaton elkezd befagyni, megjelennek itt a szárcsák és különböző récefajok. Nyáron viszont a fürdőépület alján, a vízfelszín felett fecskék fészkelnek hatalmas számban.

Az állatvilág mellett a növényzet is megváltozott az idők során: betelepítették ide az agresszívan terjeszkedő, bár gyönyörű liláskék virágot hozó Panama Pacific nevű trópusi tündérrózsát, amely kiszorít minden más tavirózsafajt. Hévíz címernövényéből, az indiai vörös tündérrózsából, sajnálatos módon már nagyon keveset látni a tóban. A kifolyóban azért még nagyobb állománya maradt meg – itt viszont a Vallisneria australis nevű, Ausztráliából származó, nagyobb akváriumokban használt vízinövény tömeges terjedése okoz gondot.

Természetes vízbe nem őshonos fajokat telepíteni törvényileg tiltott és így büntetendő cselekedet. Már második éve zajlik, az őszi-téli időszakban – amikor jóval kisebb a terület látogatottsága – egy, az Európai Unió és a magyar állam által finanszírozott KEHOP-program, melynek keretében az idegenhonos növény- és állatfajokat ritkítják. A csatornában például kétéltű járművel, a partról pedig kotrógéppel távolítják el az idegenhonos Vallisneria növényeket.

A tó eredetileg tőzegláp volt, de keveset tudunk az eredeti élővilágáról, hiszen a 19. századtól kezdve sok emberi hatás érte. Égeres láperdők, mocsárrétek, kékperjés láprétek, nádasok, sásosok lehettek itt. Amíg nem zárta el zsilip a kifolyót, valószínűleg olyan fajok is megtalálhatók voltak a tóban, amelyek most csak a csatornában lelhetők fel: réti csík, vágó csík, lápi póc, csuka vagy csapósügér. Tekintettel arra, hogy a tóban jóval melegebb a víz, mint a kifolyóban, és a táplálék is kevés, valószínűleg régen sem fordultak elő túl nagy egyedszámú fajok.

A tó déli oldalán található egy zsilip, ahonnan a 10 kilométeres Hévízi-csatorna indul. Sajnos többen döntenek úgy, hogy a zsilip alatt fürdenek, díjmentesen, pedig ez egy balesetveszélyes, tiltott fürdőhely.
Van azonban ami nem tiltott, sőt nagyszerű élményt ad: minden évben október 30. és március 15 között innen indulnak a különleges, téli vízitúrák. Mivel a Fenékpusztáig tartó csatorna vize ebben az évszakban sem fagy be, ezért a gőzölgő vízfelület kenuval ilyenkor is járható.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság azt a célt tűzte ki, hogy az itt telelő madaraknak legyen minden nap négy órányi idejük arra, hogy nyugodtan tudjanak táplálkozni a vízen. Így limiteket határoztak meg a vízitúrázók számára: naponta 250 ember evezhet végig a csatornán, és reggel kilenc és dél között szállhatnak vízre. Ennek szellemében a vízitúrázás engedélyéhez kötött.
Különleges élményben lehet részünk egy ilyen túrán, ahol az enyhén párolgó vízfelszínen suhanunk, miközben a téli élővilág szépségeit csodálhatjuk – mindezt szakavatott túravezetők segítségével, biztonságosan tehetjük.

Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.

#tőzeg