Sas, sok ezer kilométerre az otthonától

Az óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) bár szárnyfesztávolságban elmarad a hárpia és a majomevő sas mögött, testtömegét illetően világelső a sasok közt. Az állat Oroszország, Korea, Kína és Japán területén, a Csendes-óceán északi partvidékén él és vadászik, fő élőhelye Kamcsatka és a Tengermelléki határterület, elsősorban halakat fogyaszt, időnként vízimadarakat is elejt. Nyílt vízhez, tengerhez kötött életmódja ellenére azért rétisas a neve, mert a rétisasformák rokonságába tartozik. Bár néha elhagyja a szigorúan vett élőhelyét, kóborol, és néhány évente felbukkan Alaszka legnyugatibb részén, ám eddig ennél keletebbre, s főként az Atlanti-óceán közelében sosem látták.

Wanna know something cool?

The Steller’s Sea Eagle being seen right now in New Brunswick, is the same bird that was photographed near Denali in Alaska in August of 2020 … and almost certainly the same one that was photographed in Texas in March of this year! pic.twitter.com/K26GUX6sfM

— 𝕭𝖊𝖆𝖘𝖙 𝖔𝖋 𝕭𝖎𝖗𝖉𝖎𝖓’ (@GREGNEISE) July 9, 2021

2021 nyarán azonban a kanadai Új-Brunswick és Québec tartományokban is felbukkant egy példány, amelyet előző évben még Alaszkában, a Denali közelében láttak. A madarat a szárnytollazatán látható foltról biztosan be lehetett azonosítani. Érdekes módon – valószínűleg szintén ugyanezt a madarat – 2021 márciusában Texasban is látták. Sajnos a texasi megfigyeléskor nem repült, hanem ült a madár, így a jellegzetes szárnymintája nem látható. Ha valahogyan bebizonyosodik, hogy valóban ugyanaz a sas jelent meg mindhárom helyszínen, ez azt jelenti, hogy a madár minimum (légvonalban) 8750 kilométert kóborolt kevesebb mint egy év alatt, csak az észak-amerikai kontinensen! Ha azt is beleszámoljuk, hogy Kamcsatkából indult, akkor ez a szám már inkább 12 ezer kilométerhez jár közel.

A korábban Európában felbukkant óriásrétisasokat fogságból megszökött példányoknak tekintették, mivel nem voltak igazolt adatok vadon élő egyedek hosszú távú kóborlásáról. 1991-93 közt Finnországban élt egy felnőtt példány, a közelebbi múltból pedig lengyelországi észlelés volt 2014-ben és 2018-ban, ezek gyűrűzetlen egyedek voltak, vagyis nagyon valószínű, hogy nem valamely solymászat vagy vadaspark szökevényei.

Nem példa nélküliek a kontinensek közti utak, idén februárban egy fehérfejű rétisast (az USA címermadara) pillantottak meg Japánban, illetve 2018-ban egy Dél-Amerikában honos szürkehasú héját láttak az USA Maine államában.

A világban mintegy 6000 óriásrétisas él jelenleg, egész élőhelyükön védettek, és szerencsére stabil is az állományuk. Az persze kérdés, mi lesz jelenleg kanadai területen tartózkodó orosz sas sorsa, lehet, hogy itt marad, hisz képes lenne itt is megélni, de az is lehet, hogy valahogy visszatér majd a szülőföldjére a fajtársai közé. A vadonban az óriásrétisasok 20-25 évig élnek.