Kiderült, mennyit eszik egy bálna

A Duke Egyetem számolt be arról az új kutatási eredményről, amely szerint az eddig véltnél mintegy háromszor is több krillt fogyasztanak el a sziláscetek. A vizsgálatokban több egyetem és kutatóintézet munkatársai is részt vettek, a projekt anyagi támogatói közt a Nationa Geographic Society is ott volt. A kutatási eredményeket, amelyek átalakíthatják e cetfélék ökológiai szerepéről alkotott képünket, a Nature közölte.

A kutatók 7 fajba tartozó 321 sziláscet egyed táplálkozásának pontos megfigyelésével, tenger alatti drónok, helyzetjelző jeladók, valamint a krillrajok egyedsűrűségére vonatkozó vizsgálatok segítségével kiderítették, mennyit eszik meg egy-egy bálnafaj egyede egyszerre, és milyen gyakran táplálkozik. A merülő robotok és akusztikai mérések segítségével kiszámolták, hogy egy „falat”, vagyis a bálna szájába egyszerre bekerülő víz és táplálék mennyisége mekkora. Ezen adatokból ki lehetett már számolni, hogy mennyi az összes bálna teljes krillfogyasztása. Az egyes fajok egyedei a saját testtömegük 5-30 százalékával egyező tömegű eleséget fogyasztanak naponta.

Bár az egyes egyedek által elfogyasztott krillmennyiségről kiderült, hogy jóval több mint eddig gondolták, a 20. századi bálnavadászat beköszöntétől számítva, globális szinten mégis sokkal kevesebb az az ürülékmennyiség, amelyet a bálnák visszajuttatnak a tengerbe, olyan mértékben fogyatkozott meg a számuk. A bálnák ürüléke létfontosságú tápanyag számos tengeri faj számára, így e változásnak súlyos következményei vannak az egész tengeri ökoszisztémára nézve. „Még elképzelnünk is nehéz, hogy az ipari szintű bálnavadászatot megelőző időkben az óceánok produktivitása, amelynek lényegi elemei voltak a sziláscetek, milyen lehetett” – mondta David W. Johnston, a kutatás egyik szerzője, a Duke Egyetem tengeri robotikai és távérzékelési laborjának kutatója.

A sziláscetek közt találjuk a legnagyobb tengeri állatokat, így a púpos bálnát, a barázdásbálnát, vagy a kékbálnát, és ezeket a ceteket számos rokonukkal egyetemben a kihalás szélére juttatta a bálnavadászat, a becslések szerint több mint egymillió bálnát mészároltak le. Bár az ember azt gondolná, hogy a ragadozók létszámának csökkenése együtt járt azzal, hogy a krill és más, a cetek által fogyasztott állat felszaporodott, a kutatás azonban pont az ellenkezőjét találta. A bálnavadászat kezdetén a jelenleginél mintegy ötször több krill élt még az óceánokban, vagyis a bálnák hanyatlása a krill hanyatlását is jelentette. Az ok pedig a bálnák ürülékében rejlik.

A bálnák emésztésének köszönhetően a 20. század elején kb. 12 000 tonna, jelenleg ennek a tizede, kb.1200 tonna vas jut évente az óceánokba. A vas az óceáni tápláléklánc alapját képező fitoplankton létezéséhez elengedhetetlen tápanyag, kevesebb vas kevesebb élelmet jelent a tengerek minden lakója számára.

Az eredmények azt jelentik, hogy a bálnák, amelyekről eddig is tudtuk, hogy nagyon fontos szereplői az óceáni táplálékkörforgásnak, a korábban véltnél is sokkal fontosabbak.