A klímával változnak Amazónia madarai

Amikor 1979 februárjában az első klímakonferenciát megtartották, a szakemberek azt tűzték ki célul, hogy „előre kell látni és meg kell előzni azokat a változásokat, amelyeket az ember okoz a klímában, és amelyek az emberiség jóllétét károsan befolyásolják”. Ugyanezen év októberében egy csapat kutató a brazil Amazóniában, egy érintetlen régióban 16 hálót feszített ki, és nekilátott az erdő aljnövényzete közt élő madarak vizsgálatának.

Az első vizsgálat óta eltelt 4 évtizedben a klímaváltozás egy homályos sejtésből a hétköznapjaink kőkemény valóságává lépett elő, amely a bolygónk minden szegletében kifejt valamilyen hatást, és ezen időszak alatt kutatók százai feszítették ki a madárhálóikat a Manaus városától kb. 70 kilométerre lévő érintetlen dzsungelben és azonos módon megmérték a madarak szárnyait, illetve azok testtömegét. A Science Advances folyóiratban megjelent új tanulmány ezeket a vizsgálatokat, méréseket összegzi.

Milyen főbb változások zajlottak a Manaus-közeli őserdőben? Az esős évszakban (decembertől májusig) 1 Celsius-fokkal, a száraz évszakban (júniustól novemberig) 1,65 Celsius-fokkal melegebb a madarak élőhelye ma, mint 1979-ben volt. A csapadék még hangsúlyosabban változott: a nedves időszakban 13 százalékkal nőtt a mennyisége, míg a száraz évszakban 15 százalékkal csökkent, vagyis a két évszak közti különbség sokkal erőteljesebbé vált.

A vizsgált 77 (nem vándorló) madárfaj testmérete is változott, a következő módon: minden egyes fajnak csökkent a testtömege, illetve a testtömeg/szárnyhossz aránya, emellett a madarak kb. harmadánál csak a szárnyhossz nőtt meg. Az összes madárfaj esetében mindössze egyetlen kolibrifaj volt, amelynek csökkent kissé a szárnyhossza. A felszín közelében élő rovarászó fajok egyedszáma csökkent, de a testarány-változásaik nem voltak jelentősebbek a többi életmódot folytató fajéhoz képest. Alapvetően nem volt kapcsolat a fajok létszáma és a testarányok közt. A rokon fajok hasonlóbb változásokat mutattak, mint a nem rokon fajok, ez azt jelenti, hogy egyes madárcsaládok inkább a testtömegüket csökkentették, míg egy másik madárcsalád tagjai inkább a szárnyukat növesztették.

A hosszabb szárny és a kisebb testtömeg azt eredményezi, hogy a madárnak kisebb energiaráfordításra van szüksége repüléskor, ez pedig a képződő testhő csökkenésével is jár. Az ilyen változásokat a rendelkezésre álló erőforrások (eleség, víz) hiánya, illetve a hőstressz is elő szokta idézni. A testtömeg csökkenéséhez a melegedés önmagában is hozzájárul, hisz így az állatok könnyebben, hatékonyabban tudják hűteni magukat.

Az ilyen, testméretet érintő változások kihatnak az egész ökoszisztémára, amelyben az adott madarak élnek, főként úgy, hogy számtalan faj mutatja e változásokat.